Mi a helyzet, ha az ember érdeklődik a valódi kereszténység iránt, de nem akar pénzt költeni rá mivel Jézus azt hirdette, amikor alapította, hogy ingyenes?

Szia!

A hit gyülekezetét ajánlom!

Ingyesen.

Mer az ige ingyen van.

Jézus kifizete az árát, a vérével.

Hit gyülekezetéről sok rosz dolgot terjesztenek de nem szabad hinni nekik.

Vann itt Démon üzés, Szent szellem megèrint embereket.

Ez nem mese. Ez valoság.

Menj el és éld át.

> A Bibliában kölcsönös adakozásról olvasni

Arról is. Meg még millió és egy dologról. De ami a kölcsönös adakozást illeti, ezt megteheted, ebben senki nem gátol. Adakozhatsz is – akár egy egyházon, akár más szervezeten keresztül, akár közvetlenül – és el is fogadhatsz adományokat. Többek között az egyház is igen erős karitatív tevékenységet végez. Az ételosztástól kezdve a orvosi misszión át akár egészen a lakhatásig.

> „Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs…”

Pl. ez érdekes idézet, mert nem csak feltétlenül az anyagi javakról szól. Adni és kapni nem csak anyagi javakat lehet.

> A kölcsönös adakozás az egy biblikus,empatikus jó szokás keresztény gesztus a keresztény körökben

És ebben nincs olyan egyház, ami meggátolna. Vagy meggátol az egyház abban, hogy ezt a keresztény gesztust gyakorold?

> > Miért kellene pénzt költeni rá?

> Hát én is ezt kérdezem?

A kérdés költői volt, mint az a folytatásból kiderült. Felsoroltam, hogy mi minden áll ingyen a rendelkezésedre ahhoz, hogy keresztényként élj és keresztényként üdvözülhess.

De fordítsuk meg a kérdést. Mi az, ami:

- Feltétlenül SZÜKSÉGES ahhoz, hogy keresztény lehess, keresztény módra élj és üdvözülj, …

- … és amit az egyház számodra nem biztosít INGYEN, mindenféle kötelező ellenszolgáltatás nélkül,

- … vagy ami az egyházak létezése miatt számodra akadályba ütközik, vagy ellehetetlenül?

~ ~ ~

> Mennyi lehet a rezsiköltsége, mondjuk egy vak szemeinek a megnyitásának, vagy egy sánta meggyógyításának egy közterületen?

Hát ezt még maga Jézus sem gyakorolta naponta. Mármint a csodatételt. Nyilván egy ateista azt is megkérdőjelezi – és teheti –, hogy Jézus, vagy bármelyik követője – apostolok, szentek – tettek-e valóban csodákat. De még a keresztények között is az a vélekedés, hogy az még csak-csak előfordul, hogy egy szent tesz életében néhány csodát – néhányat egész életében, és nem néhányat naponta –, de egy egyszerű paptól, szerzetestől, de akár egy püspöktől ez miért lenne kvázi elvárás? Hogy egy Bibliai idézetet citáljak be én is:

„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;” /I. Korintus levél 12,4-10/

Nyilván Pál apostol azt kívánta hangsúlyozni, hogy bár mindenkinek más a kegye, képessége, helye, rendeltetése a teremtésben, attól még ahogy a test számos testrésze, mégis egy testhez tartoznak. De ez fordítva is igaz. Attól, hogy egy Istenhez tartoznak a hívek, attól még nem jelenteni azt, hogy ne különböznének képességek, kegyek, áldások tekintetében. Péternek Isten azt a kegyet adta, hogy rajta keresztül tegyen Isten csodát. Másnak meg nem ez a feladata a teremtésben, vagy erősebben megfogalmazva másnak ez nem feladata a teremtésben, a kereszténységében. A saját egyszerű papodtól azt elvárni, mint Péter apostoltól, az kb. pont annyira abszurd balgaság, mint a lábfejedtől elvárni, hogy láss vele, vagy a szemedtől elvárni, hogy meg tudj vele fogni dolgokat.

Nota bene Péter sem tett csodát. A keresztény vallási irányzatok többségének az a nézete, hogy egyedül Isten képes csodát tenni. Péter maximum eszköze, esetleg közvetítője volt annak a csodatételnek, ami az idézetedben szerepel. Nem Péter, hanem Isten volt az, aki meggyógyította a sántát. Hogy Isten miért nem adta ugyanezt a kegyet a te papodnak? Ezt Istentől kérdezd…

~ ~ ~

> A mi pásztorunk nagyon ígéretesen volt amikor szegényen elkezdte a szolgálatát, de ma már aranya, ezüstje van ő neki, (annyi hogy sose fogy el), de ami Péternek volt (az apostolok tudománya) az nincsen ő meg neki.

Nyilván akkor ez a tudománya akkor sem volt meg, amikor szegényen elkezdte a szolgálatát. Mi változott? Vagy azóta nem pontosan olvassa fel a misén a szentleckét? Vagy nem tartja meg a miséket? Esetleg belépőjegyet szed a misére? Neki gyóntatni kell, misét tartani, prédikálni. Nem végzi el ezeket ugyanúgy, és nem ingyen teszi mindezeket?

De még lehet, hogy a pásztorotok valóban bűnbe is esett. És? Erről majd – hite és hited szerint – a túlvilágon kell számot adnia. Vagy nem azt mondta Jézus, hogy „Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.” /Lukács 6,37/?

Én mivel nem vagyok keresztény, Jézus ezen tanításának a helyességét általánosságban helyesnek tartom, de a bármi áron való betartási szükségszerűségét nem látom be. Így bátran megkérdezhetem, hogy vajon nem esel-e véletlenül a irigység vagy a harag bűnébe? Mert hogy mi a papod bűne – ha van –, az a papodra, meg Istenre tartozik. Rád az tartozik, hogy mi a te bűnöd.

Végül is valahol Jézus is többször hangsúlyozta, így lehet egy lecke számodra is, hogy ne !mások! dolgaival, pláne nem mások !anyagi! dolgaival, hanem !saját! dolgaiddal, és nem anyagi, hanem !szellemi! dolgaiddal törődj, hogy te milyen bűnöket követsz el, hogy vétkezel, hogy térsz el attól, amit Jézus tanított, akár a tetteiddel, akár a szavaiddal, akár a gondolataiddal. Mert hogy az itteni szavaidból nem a szeretet, az irgalom, a kegyelem és a megbocsátás szól, az fix. Nyilván megítélhetsz másokat. Megítélheted, hogy ez és ez az ember olyan életet él, amivel jó például szolgál, amit követendőnek tartasz. Megítélheted, hogy a másik ember meg olyan életet él, amit elkerülendőnek tartasz. Amíg ezt érzelmi bevonódás nélkül teszed meg, addig ezzel nincs baj. De amint benned egy másik ember hibái indulatokat, haragot, csalódottságot kelt, pláne ha ennek még hangot is adsz, az már nem megítélése, hanem elítélése a másik ember életének. Már pedig Jézus azt is tanította, hogy ezt az Atyára kell bízni, ez nem a te feladatod.

~ ~ ~

> A mi pásztorunk nagyon ígéretesen volt amikor szegényen elkezdte a szolgálatát, de ma már aranya, ezüstje van ő neki, (annyi hogy sose fogy el), de ami Péternek volt (az apostolok tudománya) az nincsen ő meg neki.

És akkor más nézőpontból… Neki lett ezüstje és aranya? Személy szerint neki? Otthon van egy arany órája, meg ezüst karkötője? Vagy a templomnak lett-e aranya, ezüstje? És ha bármelyikről is van szó, ő kikényszerítette bárkitől is, hogy pénzt, vagy pénzre váltható értéket adjon neki, vagy az egyháznak?

Megint csak a Bibliában van írva, hogy mindened, amid van, az Isten kegyelméből van. Eleve az életed is. Meg minden, amit birtokolni vélsz, az is mind Isten kegyelméből lehet – ideiglenesen – nálad. Pont ez az adomány lényege, hogy mindabból, amit Istentől kaptál, abból valamennyit felajánlasz annak az egyháznak, ami megismertetett az evangéliummal, ami nélkül te aligha tudnál Jézusról. Van – ahogy te nevezted – pénzmozgás? Van, de nem véletlenül fogalmaztál te is ilyen körülményesen. Mert ez a hívek önként belátott elhatározásából származik. Az egyházak meg igyekeznek ezzel bölcsen élni, a hívek anyagi és szellemi javára fordítani.

Persze az ember lehet gyarló. Akár a te papod is. De ez az egyházról nem mond el különösebben semmit. Mert ugyanannak a római katolikus egyháznak, aminek kincsestára van, ugyanannak a római katolikus egyháznak vannak szegénységi fogadalmat tett, és azt be is tartó szerzetesei, apácái is. A te papod nem jellemzi a római katolikus egyház egészét. És ahogy ezt nem, úgy pláne nem jellemzi számos más egyház egyikét sem. (Van pár: ortodoxok, keleti katolikusok, protestánsok, reformátusok, evangélikusok, anglikánok, baptisták, metodisták, adventisták, pünkösdisták, unitáriusok, anabaptisták, mormonok, Jehova tanúi, és itt jön még vagy száz kisebb keresztény egyház, illetve olyan keresztény vallási irányzat, aminek nincs is a szó klasszikus értelmében vett egyháza.)

~ ~ ~

De amúgy rajtad is múlik a dolog. Járhatsz elő jó példával. Állj be papnak – vagy ha nő vagy apácának –, dolgozz a hívekért, és ne fogadj el többet, mint ami a szerény megélhetésedhez szükséges. Vagy nem olyan dolgot vársz el egy paptól, amit te magad nem tennél meg? (Hiszen nem csak a teljes vagyonodat és életedet, de még abból némi keveset feláldozni is elfogadhatatlannak tartasz.) Sőt gondolom még annyit sem vállalsz el, mint egy pap. Nem hogy olyan áldozatot vársz el egy paptól, amit magad nem teszel meg, de még azt az áldozatot sem hozod meg, amit egy pap viszont igen. Viszont – ahogy a szavaid sugallják – magadat mégis hívebb kereszténynek tartod, mint azt a bizonyos papot.

~ ~ ~

> Az igazi egyház ismérve: a Szentség!

Mit értesz „szent” alatt? Mert ennek a szónak sokféle értelmezése, jelentéstartama van. Biblikus alapon szent az, ami Istentől származik. (Így tulajdonképpen közvetett módon minden, ami a teremtett világban létezik, az szent.) De a szent (szakrális) szónak van olyan értelme is, hogy az, ami nem szokványos (profán). A szent szónak aztán van ezen felül (akár?) erkölcsi jelentéstöbblete is. Más meghatározásban szent az, amin keresztül Isten közvetlenül képes megérinteni. Pl. egy szentkép nem attól szent, hogy mondjuk egy szentet ábrázol. Egy szentkép attól szent, hogy a hívő számra a szentképen keresztül őt közvetlenül Isten szólítja meg. Márpedig ha római katolikusok milliói az egyház templomában, a pap által felolvasott szentleckében úgy élik meg, hogy közvetlenül szólította meg őket Isten, akkor az a templom, az a szentlecke teljesen jogosan nevezhető szentnek, még akkor is, ha a pap aztán orgiákon szerepel, és az egyházi vezetők méteres kokaincsíkokat szívnak fel. Már pedig azért ettől szerencsére eléggé messze vagyunk.

~ ~ ~

Ahogy írtam, én magamat leginkább ateistának nevezném. Nem tisztem megvédeni az egyházak egyikét sem. Pláne nem a római katolikus egyházat. Van számos aspektus, amivel szemben jogosnak tartom a kritikát (elismerve az esetleges erényeket is). Akár az egyház által felhalmozott jelentős vagyon is lehet jogos kritika tárgya. Viszont abból az aspektusból, amiből nézve te ítéled meg a dolgot; azt a gondolatmenetet, amit elénk tártál, azt tartom következetlennek, inkonzisztensnek, hiszen meglehetősen keresztényietlen értékrendből indul ki. Illetve azt is gondolom, hogy teljesen hibás, a valóságnak nem megfelelő kiindulópontod van. Sőt azt is gondolom, hogy az a fajta gondolkodásmód és értékrend, ami a szavaidból átjön, az jóval messzebb áll a kereszténység valódi mibenlététől, mint annak az egyháznak egy átlagos papjának életétől, amely egyházon számon kéred a valódi keresztényi működést.

Vidiripi

Kútásó67!

"Mivel nem ismerjük egy mást nem is tudnék írni neked privátban."

Tudsz úgy is privátot írni hogy nem ismered az illetőt!

A kérdésedre reagálva!

- Az van hogy akkor nem költesz rá! Ugyan is nem kötelező egyáltalán! Ha nem akarsz adni akkor ne adj! Senki nem kényszeríthet rá ,a te döntésed az is ha adsz és az is ha nem!