Mihez kezdhetnék magammal?

Sziasztok. Nagyon el vagyok keseredve. Igazából azért merek ide írni, mert láttam már hasonló 'kiöntömalelkemet' irományokat itt.

Nagyjából 11 éve vagyok benne egy ördögi körforgásban (24 éves vagyok), ami annyit takar, hogy nagyon kevés ideig tudom magam jól érezni, boldognak és erre sajnos nagyon sok dolog rámegy. Nem tudok megbízni az emberekben és ha nagy nehezen sikerül is akkor egy kisebb dolog is és máris megingok.

Úgy érzem a családom sem áll mellettem úgy, ahogy kéne és nem vesznek igazán komolyan.

Állandó jelleggel öngyilkossági gondolataim vannak és ezt már volt, hogy megosztottam édesanyámmal és ő csak annyit mondott, hogy ne beszéljek már hülyeségeket. Tudom, ő is ember és talán nem tudatosan, de nem akar ezekről a dolgokról tudomást venni mégis nagyon rosszul esik, hogy szinte teljes mértékben elutasít. A családom többi részére is igaz ez, de velük még csak a felhozás szintre se megyek el. Ritka, amikor megpróbálok beszélni a problémáimról velük, de igazán nem figyelnek rám. Sokszor megtörtént már az (főleg anyámnál), hogy beszéltem és csak a telefon nyomkodás ment. Alig figyeltek oda, de nyilván pötyögés közben nehéz.

Nem mondanám, hogy vannak barátaim. Igazából vannak személyek az életemben, akikkel eldumálgatok és ennyi. Tudom, ismerkedjek, viszont nem tudom hol tudnék. Nem vagyok az a fajta, aki beül valahova és odacsapódik egy csapathoz (már ha van ilyen), illetve neten is nehezen ismerkedek.

Pár napja elveszítettem egy nagyon fontos személyt az életemből és sajnos sok dolog miatt rágom magamat. Az exemről van szó egyébként. Szétmentünk már régebben, nem is beszéltünk közel 3 hónapig, aztán újra elkezdtünk beszélgetni. Eleinte nagyon jó volt, nyilván a szünet miatt illetve nem volt titok egyikünk számára sem, hogy mindketten még mindig szeretjük a másikat, tehát hiányoztunk egymásnak. Viszont sajnos be kellett lássuk, hogy nem vagyunk hosszútávon jó hatással egymásra. Ezért is mentünk szét, mégis megpróbáltuk 'barátként', de nyilvánvaló volt, hogy nem fog sokáig így menni. Nem is ment, talán 1 hónapig beszéltünk azután, hogy újra elkezdtünk beszélni.

Másfél évig voltunk együtt, tudom nem 10-20 év, de mindkettőnknek a leghosszabb kapcsolata volt. Mondhatni barátok voltunk, mielőtt összejöttünk és egy nagyon nehéz időszakomban 'talált rám'. Voltak már előtte is barátaim, de őket egy bizonyos idő után már nem szerettem. Általában mindig én szakítottam, nem akartam túl sokáig egy olyan kapcsolatot húzni, ahol egyoldalú a szerelem. Viszont ez más. A mai napig olyan erősen szeretem, hogy úgy érzem sokszor, hogy megőrülök. Viszont erre csak akkor jövök rá igazán, ha már nincs. Nem tudom eldönteni, hogy valóban ő az, akit nem tudok elengedni vagy csak a volt kapcsolatunkban lévő jó dolgokat.

Nagyon úgy érzem, hogy csak vegetálok és mindennap felteszem magamnak a kérdést, hogy ugyan miért is csinálok bármit is? Minek akarom túlélni? Lehet, hogy a jövőben szép dolgok várnak rám, viszont olyan régóta van ez a visszatérő állapot, hogy az egészet feketének látom. Így meg mi értelme?

Köszönöm, ha elolvastad és köszönöm a válaszokat is, ha kapok.