Egy temetés kilehet bírni sírás nélkül?

Öt éve vesztettem el a mamámat. Sem akkor, amikor hívtak a kórházból, sem a temetésén, sem soha azóta nem sírtam. Nincs ennél rosszabb. A halottakat el kell engedni, mondják nekem sokan. De azt hogyan kell?

Ne foglalkozz a körülötted lévőkkel.

A könnyek gyógyítanak.

A technika, ha nem akarsz sírni, hogy lélekben nem vagy ott. Nem a temetésre gondolsz, hanem konkrét, megoldandó feladataidat gondolod végig, amiket a közeljövőben akarsz megcsinálni, elvégezni. Mit fogsz főzni holnap, mikor tudsz bemenni a biztosítóhoz átkötni az FKGB-t, kivel kellene kifestetni a szobát és milyenre, ha még iskolás vagy, akkor mire emlékszel egy adott tárgyból, amiből dolgozat lesz majd, stb.

De ahogy írják, ennek olyan sok értelme nincs. Ha a veszteségre koncentrálsz, és jól kisírod magad, akkor könnyebb továbblépni.

Ha ezt pár alkalommal lejátszod a temetés előtt, azaz belegondolsz, és sírdogálsz egyet, akkor a temetés idejére már beletörődsz a helyzetbe, mert nem lesz újdonság, és már szinte kezded megunni, hogy mindenki ezzel foglalkozik.

Én ma kora délelőtt voltam egy közeli férfi ismerősöm Édesanyjának a temetésén. Sírt egy rövidet, kiadósan.

(Fura volt ilyen állapotban látni ezt a végtelenül nyugodt mackós termetű Emberkét - hiszen olyan Erőt szokott sugározni magából mindig...)

De hát nagyon is helyénvaló dolog történt Vele. Meg tudtam érteni az indítékát a cselekedetének.

Én nem tudtam Édesanyám temetésén sírni (szintén nemrég volt), csak nagyon elszorult a szívem néhány pillanatra.

Nekem fontos volt "erős"-nek maradnom, hogy TÁMOGASSAM A FÁJDALOMCSILLAPÍTÁSBAN, amíg őrjöngött Szegény a Fájdalmaktól.