A felnőttek miért mondják hogy rosszabb dolgozni mint tanulni?

Egyrészt mert nem ebben az iskolarendszerben tanultak, akkor talán még más volt. Másrészt az emlékek megszépülnek. Harmadrészt sokan ugye kilátástalan, monoton munkát végeznek, amivel nem tudnak túl sokra menni ezért nosztalgiáznak.

Az, hogy egy tanár heti 30 órát dolgozik az nettó hülyeség, de az, hogy a diákok nagyon durván túl vannak terhelve az igaz. Utáltam a középiskolát mint bűnt és most sincs jobb véleményem róla. Persze egy csomóan meg szeretik, őket irigylem, mert nekem egy kudarc volt az egész. A főiskolát imádtam, adott egy nagyon jó szakmát is, szóval azért van még remény.

A magyar középiskolai rendszer szeritem egy katasztrófa, az a cél, hogy engedelmes droidokat képezzenek a gyerekekből. Ezzel együtt túl kell élni, mert másképp mehetsz a gyárba gombot nyomogatni a semmiért.

Majd ha felnősz, megérted. :)

A gyerekek felnőni akarnak minél gyorsabban, a felnőttek visszasírják a gondtalan sulis időket.

A felnőtt lét nem csak abból áll, hogy dolgozol és pénzt kapsz, foglalkozni kell a számlákkal, a bevásárlással, a megélhetéssel, a gyereknek a korrepetálást és/vagy tehetséggondozó órákat is fizetni kell, hogy ő szidhassa aztán... :) Állandó logisztika, stressz, problémák. Elhanyagolgatóan kis réteg az, akinek nincsenek jelen az életében a mindennapos problémák. Ehhez képest a kamaszkor csak szórakozás. A TZk, vizsgák, később ZH-k most életreszóló gondot jelentenek, de felnőttként visszasírod majd, hogy csak ennyi gondod volt.

Tudom, nem hiszed. De majd ha oda jutsz, gondolj vissza erre a kérdésre. :)

Mert régen teljesen más rendszer volt és csak elképzeléseik vannak arról, ami most van, vagy ezt se akarják tudomásul venni és azt hiszik, hogy olyan a sulis élet, mint régen. Nyilván vannak olyanok, akik ezt betudják fogadni, de sok dolgozó ember van, aki nem és ugyanazt hajtogatják a diákéletről.

Gyűlöltem a gimit, borzalmasan stresszes volt, még az egyetemet is jobban élvezem, pedig nyilván keményebb, mint egy gimnázium. Gimiben egészségtelen az egész légkör, tanárokkal, oktatási stílussal, a rendszerrel, mindennel együtt. Inkább fizetem a számlákat és dolgozom, azért tanulok, hogy normális, kielégítő állásom és életem legyen.

Sok embernek a gimi volt a csúcs az életében, ez van, de én soha nem hallgattam ilyen emberekre, mert tőlem elég távol áll ez az egész. Nekem eddig a jelenem a legjobb és remélem minél tovább fogom ezt érezni, pedig nincs minden rendben.

Nekem nem az iskola hiányzik. De a fene tudja, sokkal több energiám és szabad időm volt mérnöki egyetem mellett, mint munka mellett. Ott gyerek játék volt egy analízis vizsga, kétszer kellett átolvasni egy könyvet hozzá. Munkában nincs definiálva, mit kell csinálni, minden utólag van számon kérve. (gyakorlatilag rossz a munkahely)

Egyetemen többet lehetett csajozni is. Most munkában ugyan azokkal a szövegekkel már jön is a "szexuális zaklatás" tovább képzésről a tananyag... :)

Amikor tanultam, fiatal voltam jobb volt az élet. Most idős vagyok, rosszabb az egészségem, nehezebben bírom a szomszédokat, nagyobbak az igényei, már nem alszom el a lépcsőházban egy buli után és írok másnap két ötös ZH-t, hanem 3 napig nem térek magamhoz stb... Ki nem szeretett fiatal lenni? Persze, hogy jobb volt felelősség nélkül "csak" tanulni, mint teljes felelősséget vállalva idősen dolgozni.

Egy átlagos felnőttnek egy csöppet komolyabb problémái vannak, mint egy átlagos gyereknek.

Még a mai elszúrt iskolarendszer mellett is.

Ha neked nem sikerül valami, akkor a legsúlyosabb dolog (elsőre) az lehet, hogy meg kell ismételni a vizsgát.

Egy felnőttnek rossz esetben ettől felborulhat az élete, spirálba kerül, végül mehet hajléktalannak.

Hát igazából mindkét félnek igaza is van, meg nem is.

A diák még nem tudja, mik a felnőtt létnek azok a negatívumai, amitől őt megkíméli a rendszer, és hajlamos csak a felnőtt lét pozitívumait nézni.

A felnőtt meg már elfelejtette a gyereklét negatívumait, az emlékeket az idő megszépíti.

A felnőtt lét más, ez kétségtelen. Vannak előnyei is, hátrányai is. Illetve helyzete, embere válogatja, hogy kinél melyik negatívum, vagy pozitívum erősebb, gyengébb.

~ ~ ~

Igen, lehet, hogy egy felnőtt napi 8 órát dolgozik egy héten. Mondjuk aki szellemi munkát végez, lehet a felét ennek is lógással tölti. Van, aki meg kemény fizikai munkát végez, napi 12 órában. Van, akinek csak el kell végeznie a munkát, úgy, ahogy szokta, van, akinek meg kvázi minden nap olyan, mintha témazárót írna, minden nap új kihívásokkal kell szembesülnie, és meg kell felelnie. Vannak olyan munkák, amik túlórákat, állandó készenlétet igényelnek. Pl. az egyik informatikus ismerősöm mondta egyszer: „irigylem azokat, akik kapával, meg kaszával dolgoznak, mert ők a munkanap végén le tudják tenni a munkaeszközüket”. Hát igen, ha informatikusként egy problémába botlasz, lehet egész hétvégén azon fogsz stresszelni.

Ha a tanárokat említetted, akkor lehet, hogy 30 órájuk van hetente az iskolában, de a dolgozatok se javítják ki magukat, egy-egy órára muszáj felkészülni. Nem beszélve az továbbképzésekről, a rengeteg adminisztrációról. Egy tanár szerintem keményebb munkát végez, mint egy napi 8 órát a futószalag mellett álló munkás. Pont ez a baj az oktatási rendszerrel, hogy a tanárok is, a diákok is egyaránt baromi túlterheltek.

Diákoknál ugyanez a helyzet, mármint abból a szempontból, hogy ki ilyen, ki olyan. Van, akinek jobbak a képességei, és pl. nem kell korrepetálásra járnia. Van, akinek meg igen. Van, akinek meg rosszabbak a képességei, mégsem jár korrepetálásra, mert egy szakmunkás elvégzéséhez ez is elég.

Amit ma egy diák csinál, azt egy felnőtt képtelen lenne csinálni egy hónapnál tovább. Egyszerűen azért nem, mert már nem tizenéves, nem bírná. De a diák még fiatal, azért is ilyen sűrű a tananyag talán, mert ki kell használni az időt, amíg még az ember képes is tanulni.

Viszont diákként jó esetben nem kell azon aggódnod, hogy lesz-e holnap is pénz ebédre. Akkor is lesz ruhád, ha 2-es lett a témazáród. Jó esetben azon sem kell stresszelned, hogy mit csinálsz, ha kirúgnak az iskolából. Ha még meg is buksz, akkor maximum osztályt ismételsz. Felnőttként ha „megbuksz”, akkor lehet, hogy kirúgnak, és hónapokig nem találsz munkát. Ha nincs anyagi tartalékod, akkor még az is meglehet, hogy a végén az utcára kerülsz. Sőt még lehet, meg sem kell bukni hozzá, lehet, hogy 120%-osan elvégezted a munkád, amit a főnökeid, kollégáid is elimertek, csak hát csődbe ment a cég, ahol dolgoztál.

Az iskolában legalább van egy jól meghatározott elvárás, aminek meg kell felelned. A munkahelyen néha nincs. Az iskolai rendszer legalább megpróbál igazságos lenni. Ha tudod az anyagot ötöst kapsz, ha nem, akkor egyest. Egy munkahelyen meg lehet, hogy te végezted el a munka javát, mégis más aratja le a babérokat, vagy más hanyagsága miatt neked kell túlórában szívni, aztán év végén mégis ő kap jutalmat, mert hát ő valakinek a valakije.

Felnőttként nem csak a munka, hanem minden más is a te irányításod alatt áll. Minden napra van valami teendő. Ott állsz az egyik nap, miután kijöttél a munkahelyedről, hogy be kellene vásárolni, mert üres a hűtő. Viszont fel kellene adni a csekkeket is. Az ablakot is le kellene mosni, mert ráfér, sőt ha itt tartunk, ideje lenne egy nagytakarításnak, sőt lassan ki is kellene festeni a konyhát. Apropó, mosni, teregetni is kell. Ja, az x szolgáltatóhoz is be akartam menni, mert a múltkori számlánál volt valami probléma. Huhh…, mikor is van az adóbevallás határideje? … Ha gyereked is van, akkor még több teendőd lesz.

Senki nem fogja megmondani, hogy honlapra mivel kell készen lenned, ha valamit elfelejtesz – mondjuk befizetni valami adót, vagy számlát –, annak adott esetben eléggé komoly anyagi következményei lehetnek. Ha már anyagiak, neked kell mérlegelned, hogy a fizetésedből mire mennyit költesz. A legtöbb embernek azért ez is komoly kihívás és stresszhelyzet, és sokan nem is csinálják jól.

Igen, felnőttként vissza fogod te is sírni pl. a nyári szünetet, azt, hogy a puszta túlélésed, meg ezernyi más kisebb-nagyobb probléma nem a te, hanem a szüleid problémája volt. Ahogy rosszabb napokon én is kacérkodom ezzel az érzéssel. De jobb napokon azért belegondolva, a fene se akarna pl. újra leérettségizni, vagy félévente átesni a vizsgaidőszakon. Nem biztos, hogy cserélnék egy diákkal. És mégis azt érzem, felnőttnek lenni sokkal nagyobb felelősség, gyerekként a sok-sok nehézség ellenére valahogy sokkal vidámabban, felhőtlenebbül zajlott az élet. Nem mindig, de voltak felhőtlen pillanatok. Felnőttként ezek a legtöbb embernél ritkábbak.

~ ~ ~

Nem baj, ha nem érted, hogy miért mondja azt egy felnőtt, hogy dolgozni rosszabb, mint tanulni. Talán igaza van. Talán nem. Talán nem jobb, vagy rosszabb az egyik a másiknál, csak más. Inkább próbáld megérteni, vagy kifaggatni, hogy ő mit hiányol dolgozó emberként az életéből, amiben neked részed lehet. Próbáld meglátni, megtalálni ezt, és élvezni, amíg tudod, minden nehézség ellenére.