Miért van betiltva az LSD?

láccik hogy mennyi esze van az elöttem szólónak.

nem drog, hanem tudattágító szer, és azért van betiltva, mert az emberek sajnos csőlátásúak, és korlátolt gondolkodásúak, és ami egy kicsit is eltér az általuk megszokottól, az már veszélyes és rossz..........

Az téves,hogy a szervezetet vágja tönkre,mert szinte csak szellemi problémákat okozhat,ami persze körültekintéssel elkerülhető.

Azért van betiltva,mert egyesek nem lennének (és nincsenek is )ezzel tiszában,és csak nyalnák a bélyeget.

És még valami,az LSD-t hiába veszed be kb.3-4 napon belül,mert ekkor nincs hatása,nem ürült ki még a szervezetből.

Bizonyos tévhitek eloszlatása végett(drogfelvilágosító programból másoltam ki,bocs,ha kicsit hosszú,de szerintem tanulságos):

A bad tripek elkerülése. A kellemetlen élmények leggyakoribb oka az, hogy az utazó nem képes átadni magát az élmény sodrásának, és kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a szer "magával vigye". Ennek a tiltakozásnak kifinomult formái vannak: az utazó megpróbál a realitásba kapaszkodni, mindennapi rutincselekvésekbe, sémákba menekülhet, irányítani Hatás. Szájon át fogyasztás esetén kb. egy-másfél (esetleg két) óra alatt "jön be", maga a trip (LSD-utazás) átlagos dózis esetén 8-12 óráig tart (néha tovább), ezt követi egy kb. egy napig tartó reintegráció (a használó újra alkalmazkodik a mindennapi valósághoz). Az enyhe befolyásoltság érzete több napig, sőt hetekig, hónapokig is eltarthat. A hatás intenzitása és időtartama az elfogyasztott dózistól és a fogyasztó érzékenységétől függ, egyes személyekben már 20-30 mcg is érzékelhető hatást vált ki. Általában úgy tartják, hogy 1000 mcg (1 mg) fölött nincs jelentős változás sem az erősségben, sem a trip jellegében, ennél nagyobb dózisok csak a hatás időtartamát befolyásolják. A hatás minőségi jellemzői csaknem teljes egészében a set-en és a setting-en múlnak. A set a drogot használó személy belső állapotát, személyiségjegyeit, kulturális hátterét, emlékeit, várakozásait, drogokkal kapcsolatos korábbi tapasztalatait, világnézetét jelöli. A setting a külső körülményekre vonatkozik: hol bonyolítják le a tripet, kik vesznek részt rajta, mi történik az utazókkal a trip alatt, hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet, stb.

Fiziológiai hatások. A drog legjelentősebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. A pontos mechanizmus még nem ismeretes, de kapcsolatos az agy egyik neurotranszmitterével, a szerotoninnal. Az LSD-nek általános aktiváló hatása van: éberré tesz, megszünteti az alvásigényt, befolyásolhatja a légzést, illetve a mozgáskoordinációt. Gyakran előfordulnak az alábbi testi tünetek: a pupillák kitágulása, gyors szívverés, magas vérnyomás, verejtékezés, emelkedett testhőmérséklet, remegés, magasabb vércukorszint, lúdbőrzés, pirulás, gyakori vizelési inger, fejfájás (nyomás a fejben), ritkán rosszullét vagy hányás. A toxikus adag rendkívül nagy, voltak használók, akik 1250 bélyegnek megfelelő mennyiséget is károsodás nélkül átvészeltek. A használatból eredő veszélyek tisztán pszichikai eredetűek.

A trip jellege, mint már korábban volt róla szó, szinte teljes mértékben a set és a setting függvénye. Egy pszichedelikus szernek teljesen eltérő hatása lehet egy vallásos jellegű rituálén, mint egy rockkoncerten vagy egy orvosi kísérletben. Az LSD használók beszámolóin kívül nincsenek megbízható statisztikai adatok arra vonatkozólag, hogy a negatív reakciók az illegális felhasználók körében milyen gyakorisággal fordulnak elő. A klinikai körülmények között lefolytatott LSD-tripekről van adat: 5000 személy 25000 tripje során átlagosan 32 esetben lépett fel 48 óránál hosszabb ideig tartó pszichózis.

Bár végeztek kísérleteket a célból, hogy konkrétan meghatározzák az LSD hatásait, ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, mert a kísérleti személyek reakciói szinte mindig a kísérletet lefolytató kutatók személyes meggyőződését, várakozásait tükrözték. Ahol a kutatók meg voltak győződve a szer viszonylagos biztonságáról, csak nagyon kevés "bad trip" fordult elő. Ellenben ahol azzal a céllal folytatták le a vizsgálatot, hogy kimutassák a szer veszélyességét, a kísérleti személyek többsége negatív élményeket élt át.

Az LSD ritkán vált ki hallucinációkat, jobban illene rá az "illuzinogén" kifejezés. Az LSD utazó nem lát olyan dolgokat a környező világban, amelyek nincsenek ott (hallucinációk), többnyire csak a létező dolgokat észleli másként (illúziók), azaz a percepció jellege változik meg. Gyakran előfordul az időérzékelés befolyásoltsága: az utazó számára percek, másodpercek is óráknak tűnhetnek, így mind a kellemes, mind a kellemetlen élmények időtartama - szubjektíve - rendkívüli mértékben meghosszabbodhat (ami egy bad trip esetén elég kellemetlen).

próbálja a tripet, stb. A szakképzett pszichiáterek azonnal észlelik, hogy mire megy ki a játék, a használó maga azonban sokszor nincs is tudatában annak, hogy vissza akarja tartani az élményt. Több szerző szerint a bad tripek elkerülésének legjobb módja, ha az utazó rábízza magát a drogra (az LSD-tripet nem véletlenül hívják "utazásnak").

A bad tripekhez vezető leggyakoribb okok: a megőrüléstől, illetve a haláltól való félelem, a személyiség mélyén megbúvó szexuális konfliktusok, a büntetéstől való félelem, illetve az egyén valós vagy képzelt személyes problémái. A megőrüléstől való félelmen viszonylag könnyű úrrá lenni, általában elegendő tudatosítani a használóban, hogy a trip legkésőbb x óra múlva végetér és utána minden visszaáll az eredeti állapotba (x értéke a dózistól függ, átlagosan 8-12 óra, de kitolódhat). A halálfélelmet nem igazán lehet legyűrni, itt csak egy dolog segíthet, ha az utazó vállalja a "halált" (és reménykedik a valószínű visszatérésben). A (feltételezett) halálba való tudatos belépés egyébként eléggé embert próbáló feladat. Anekdoták szerint voltak már olyan LSD utazók, akik nem tértek vissza a tripjükről, bár ezek az esetek kevéssé dokumentáltak és a halál pontos okát rendszerint nem tisztázták. Stanislav Grof, az LSD kutatásának egyik atyja, aki több ezer LSD-kísérletet folytatott le különböző páciensekkel, csak egyetlen olyan esetet említ, ahol minden külső hatás nélkül az egyik kísérleti személy hirtelen meghalt. Ha valaki ilyen problémával kerül szembe (úgy gondolja, hogy visszafordíthatatlanul meghalt), ajánlom, vegye fontolóra Descartes mondását: "Gondolkodom, tehát vagyok." (Bár ha az utazó tripje során épp átlépett egy párhuzamos univerzumba, és "biztosan" tudja, hogy az előzőben az élete véget ért, még ez sem biztos, hogy megvigasztalja. :-)

A parák természete. Röviden parának nevezik azokat a paranoid gondolatokat, amelyek örvényszerűen beszippantják a használót, és lekötik az agyát. Ilyenkor az utazót csak a para tárgya foglalkoztatja, mindent ennek a tükrében néz. A parákat az utazó a végtelenségig képes továbbfűzni, pillanatok alatt egész elméleteket képes gyártani arról, hogy mi miért van úgy, ahogy van, felsőbb hatalmak milyen titkos konspirációja készül ellene, stb. Jól kiépült para esetén majdnem minden, ami az utazóval történik, jól beilleszthető a gondolatrendszerbe, látszólag minden a parát igazolja. Szinte minden para az illető személyiségének valamely alapvető konfliktusára vezethető vissza, a para ezt modellezi, jeleníti meg képszerű, élményszerű formában (emiatt van az, hogy a kiegyensúlyozott emberek ritkábban paráznak). Ha az utazó képes szembenézni a paráival, és le tud hatolni a gyökerükig, akkor "átláthat a szitán", felismerheti a para okát, és akár fel is oldhatja ezeket a konfliktusokat (ha ez valakinek sikerül, az gyakran mélyreható pozitív változásokat okoz az illető életében).

Példák parákra. "Megőrülés-para": a használó úgy érezheti, hogy a lába alól csúszik ki a talaj, a gondolatai szétszállnak, és nem képes őket összefogni, röviden "kezd elindulni a teljes őrültség felé vezető úton", és az ép esze, sőt, esetleg az élete (vagy az egész emberiség élete - nem vicc!) múlhat azon, képes-e "kimászni", visszatartani az élményt. (Az LSD hatása alatt BÁRMI átélhető úgy, mintha létező valóság lenne.) Másik példa: az utazó egyszer csak úgy találhatja, hogy túl gyorsan dobog a szíve. Elkezdi figyelni a szívritmusát, erre az elkezd exponenciálisan gyorsulni, majd - ha az utazó nem rémül halálra - a "végtelenbe gyorsul" és a szív "megáll" (ez jól példázza azt, hogyan működik a parákon való túllépés: ha itt az utazó beparázik a szívritmusa miatt, és próbálja lassítani azt, stb. akkor nagy valószínűséggel benne marad a parában, a para "elmélyül", ellenben ha hagyja, hogy a dolog megtörténjen, akkor a para "kifutja magát", majd elenyészik és a trip megy tovább).

A bad tripek kezelése. Ha az utazó bekerül egy "paraörvénybe", először is tudatosítania kell magában, hogy mi történik. Ha ez eljutott a tudatáig, akkor két dolgot tehet: egyrészt belemehet a parába ("lássuk, mi lesz"), ezt sokszor a félelem miatt szinte lehetetlen megvalósítani (azonban ez a legjobb módszer, mert így az utazó eljuthat a para gyökeréig, és az a megismerés által elveszíti erejét), másrészt megpróbálhatja elterelni a figyelmét a para tárgyáról ("majd legközelebb"), ez nehéz dolog, de koncentrációval megvalósítható. A figyelem elterelésében hathatós segítséget jelenthetnek a társai (ha vannak), illetve valamilyen mozgalmas, "utazós" zene. Az LSD befolyása alatt lévő személynek jelentős mértékben megnő a szuggesztibilitása (befolyásolhatósága). Ha valaki parázik, az észérvek általában nem hatnak rá (pillanatok alatt ki tud találni valamit, ami érvényteleníti az érveket). Célszerűbb ismételten megnyugtatni afelől, hogy nincs semmi baj (mindenféle egyéb magyarázkodás nélkül), arra biztatni, hogy menjen tovább, olvadjon fel az élményben, stb. Az ilyen jellegű segítség akkor a leghatékonyabb, ha az utazó bízik a segítő(k)ben, és meleg, baráti, támogató hangulat veszi körül.

Nagyon fontos, hogy az utazó biztonságban érezze magát a trip alatt. Legjobb, ha van vele legalább egy személy, a guide (vezető), aki jól ismeri az LSD hatását, és vigyáz rá, nehogy baj történjen. Egyedül utazni nagyon kockázatos dolog, legalábbis addig, amíg az utazó alaposabban meg nem ismerkedett a drog hatásaival.

Flashbackek. Jól dokumentált jelenség, hogy az LSD utazást követő hónapok során, sőt évek múltán is váratlanul újra "beugorhat" a trip, és egy rövid időtartamra (max. pár perc) a használó újra átélheti a drog hatását. A trip teljes intenzitású felidéződése nagyon ritkán fordul elő, a flashbackeket inkább az erőteljes érzelmi hullámzás, a "biztos talaj megingása", esetleg a látómező eltorzulása jellemzi. Nem tisztázott, hogy mi okozza ezeket a jelenségeket, de bizonyos események, mint pl. az erős érzelmi megrázkódtatás növelik a bekövetkezés valószínűségét. Más drogok (pl. marijuana) fogyasztása szintén válthat ki flashbacket.

Magzat- és kromoszómakárosodás. Az LSD-t fogyasztó terhes anya véráramából a szer a méhlepényen (placentán) át bejut a magzathoz is. Volt már rá példa, hogy LSD-fogyasztó anya gyermeke születési rendellenességgel jött a világra. Bár nincsenek egyértelmű bizonyítékok a szer magzatkárosító hatására, használatát a terhesség ideje alatt célszerű elkerülni (ez minden más drogra is igaz). Számos híresztelés ellenére az LSD nem károsítja komolyabb mértékben a kromoszómaállományt (legfeljebb annyira, mint az aszpirin vagy a koffein).

Tolerancia, függőség. Az LSD fogyasztását követően azonnal kiépül az erős tolerancia, amely 3-4 napig tart, utána eltűnik. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban bevett újabb adagnak nincs, vagy csak jelentéktelen a hatása. Ha a tolerancia megszűnt, a régi adag ismét kiváltja ugyanazt a hatást, tehát nincs szükség az adag folyamatos emelésére. Vannak használók, akik "negatív toleranciáról" számolnak be: a tanulási folyamat eredményeként kevesebb szer is elég ugyanazon hatás eléréséhez .

Fizikai függőség az LSD-vel szemben nem épül ki, még hosszan tartó, rendszeres használat esetén sem. A pszichikai függőség az LSD keverése MDMA-val (Ecstasy), ezt angolul "candyflipping"-nek hívják.

Azért tiltott mert:

-függőséget okoz és rombolja a szervezetet. Ez a kisebbik gond.

- A nagyobbik az, hogy a hatása alatt álló emberek veszélyesek lehetnek önmagukra vagy embertársaikra. Jó lehet, hogy ez az alkoholnál is így van, de ott nagy mennyiséget kell inni hozzá, és még ez esetben sem biztos, hogy bármilyen antiszociális reakció következik be.

Míg a drogok, és így az lsd fogyasztása is azonnal kiváltja a hatásmechanizmust és bármekkora adag elég a veszélyes állapot eléréséhez.

Idézet Stanislav Grof: LSD PSZICHOTERÁPIA c könyve előszavából:

Az egész problémakör legkritikusabb pontját a hagyományostól eltérő tudatállapotok ontológiai státusza jelenti - úgy tekintünk-e ezekre, mint

patologikus állapotokra, amelyeket kivétel nélkül el kell nyomni, vagy pedig mindennapi tudatállapotunk alternatíváiként kezeljük őket, amelyek

hozzájárulhatnak pszichénk megértéséhez és rendkívüli gyógyító lehetőségeket rejtenek magukban. Az első álláspontot az eddig létrejött emberi közösségek

közül egyedül a mi nyugati iparosodott civilizációnk tette magáévá. Az ősi természeti társadalmak mindegyike nagy becsben tartotta a hagyományostól

eltérő tudatállapotokat, és számos célra használta fel őket: diagnosztizálásra, gyógyításra, rituális, spirituális vagy vallásos célra,

érzékfeletti észlelésre, vagy művészi inspirációra. Ezek a kultúrák jelentős időt és energiát fordítottak arra, hogy különféle módszereket fejlesszenek

ki ezen állapotok előidézésére, köztük számos olyat is, amely nélkülözi a pszichedelikus növények használatát.

forrás:

[link]