Ha háború törne ki es nem lenne ennivaló akkor ti megennétek egy embert? Marmint nem élőt hanem aki a háború során halt meg?

Igen, szégyen nem szégyen én már éheztem 3 napig túlélő túrán, ahol a vizet is nekünk kellett keresni, annak fejébe vágtam bele hogy tudtam ha fél napig nem eszek agresszív és feszült leszek, hozzám sem lehet szólni, voltunk a csapatba 3-an, és meghatározott időn belül kellett teljesíteni, különben a speciális mentők jöttek volna értünk.

Az adrenalin és az elme erősebb a testnél, tehát ha arra kerülne sor, nem az lesz az első hogy emberből nem eszek... Ezeket max olyanok, és addig hajtogatják míg bírják üzemanyaggal, utána amikor már víz mellett is bekómáznak, elhiheted hogy bár undorral, de meg fogja enni.

Nálam nincs extrém gátlás e téren, szóval simán. Persze csak végső esetben, az első hét éhezésnél állatot sem ennék meg (pedig nem is vagyok vega, de NAGYON ritkán eszem húst s ilyenkor sokkal poénosabb kerülni a húst, optimista vagyok nagy tartalékokkal).

Alapvetően a húsevést tartom nagy ugrásnak, főleg az intelligensebb állatokkal kapcsolatban, az, hogy az az állat most disznó, kutya vagy ember, nem annyira hatalmas különbség számomra, már ha az emberért se csuknak le vagy ölnek meg.

Persze normális körülmények között más tényezők is bejönnek, alapból eszembe sincs embert enni, de háborúban éhezve kétlem, hogy bejönne nekem az, ami más kannibál éhezőknek, hogy undorral eszik az emberhúst. Én inkább érdeklődő lennék. Ilyen emberek is vannak, állítólag egyszer egy fickó elkérte a kórházból a levágott lábat és elkészítette a haverjainak, ők is kíváncsi típusok voltak s nem ártottak vele senkinek.

A már elhalálozott embernek is mindegy, mi lesz vele. Én elraknám a koponyáját is, ha lehet, igazi emberi koponya, nekem még a nem igaziak és az igazi normál állatiak is becsesek. Nincs ebben semmi megszentségtelenítés, használjuk azt, ami neki már úgyse kell, illő tisztelettel.

A saját életünk védelme mellett ez a fontos megkülönböztetés a normál húsevéssel szemben, ez sokunknak fontos. Tulajdonképpen muszáj ÉS nem ártunk vele az adott lénynek.

Mert ha a túlélésért megölünk valakit, az már más. Nekem az is belefér, HA meg akar ölni, nem érzem magam felelősnek, tulajdonképpen magát ölte meg. De ártatlant nem ölök, ha éhenhalok sem. De ha már halott, az egészen más, nem undorít a dolog.

Katona nem lennék, ez talán látszik a fentiekből. Magamat és szeretteimet megpróbálhatom megvédeni, de egy ugyanolyan embert, mint én, miért akarnék megölni? Csak mert valami nagykutyák több hatalmat akarnak? Ez nekem nem elég jó érv. Ha megölnek se csinálok ilyet, amennyire meg tudom ítélni így most, de én nagyon tisztelem az elveimet, minek élni, ha azokat lábbal taposom?