Miként lehet leszokni a temérdek mennyiségű édesség/szénhidrát napi szintű fogyasztásáról?

Ez összetett kérdés és egyéni is...

Először is nem ártana tudni (bár éppenséggel nem szükséges), mennyi szénhidrát kell neked. Van, akinek rengeteg kell, van, akinek minimális, a legtöbbünknek a kettő között. S persze nem mindegy, milyen fajta.

Az édességek nem feltétlenül problémásak, ezeknél is erősen számít, miből vannak. Olyan is van, hogy valaki sok édességet eszik, de extrém kevés szénhidrátot.

Egy jó életmódváltás sokat segíthet. Amíg sok szénhidrátot ettem, még többet kívántam és az édességvágyam sem volt egészséges. Ha tartósan sok szénhidrátot eszem újra, ez visszajön, de még rosszul is érzem magam. Erősen szénhidrátszegény étrenden azonnal elmúlt az édességvágyam, csak azért eszem a sütiket, csokit, mivel jólesik és egyébként is megvan a haszna. De nem az az őrült vágy, mint rég, aminek nehéz ellenállni, az beteges. Ha édességet eszem, ráadásul szénhidrátosat, akkor többre és többre vágyom, ördögi kör. Szerencsére minden nap van esélyem, ha nem kezdek el szénhidrátokat enni, az édességvágyam is jól kontrollálható. Lehet, hogy másnak több idő kell hozzá.

Persze ha nagyon kevés szénhidrátot eszel, az lehet kontraproduktív, s mindenkinek más a kevés.

Az elhatározásnak a fentiekkel együtt is komoly szerepe van, valami önfegyelemre szükség van, csak jó étrend mellett általában nagyságrendekkel kevesebbre.

Ez mind bla bla.

Mivel a mentalis egeszsegrovatban van a kerdes felteve, nyilvan a kerdezo nem jo dolgaban zabal.

En probaltam dietazni, minimalis chval, es kepzeljetek amig mentalis problemam van , keptelen vagyok leszokni az edessegrol ..

Mert az tolt fel az ad energiat.

Nem olyan egyszeru leszokni ezekrol...

(Saját tapasztalat!!!)

Igen... az én személyes tapasztalatom is az, hogy ez a mentális jólléttel is összefügg. Nagyon szeretem az édességet, mondhatom, hogy édességfüggő vagyok, azt is, hogy bármennyire próbálom, nem tudok leállni.... amikor lelkileg mélyen vagyok. egy olyan mentsvár, ami, tudom, hogy nem megőriz, hanem elpusztít. de nincs erőm felállni, eljönni.

Ezért kell először a lelki gyógyulást keresni, és akkor, akkor rendeződhet a viszony az étellel is - adott esetben a cukorral. Olyannyira, hogy zéró toleranciával lehet békében élni, vagy mértékkel is akár...

Sok sikert kívánok!!!