Ez vajon bulimia?

Nem fejtem ki most annyira a dolgokat, csak dióhéjban írom le, mi a helyzet.

Néhány éve voltak problémáim az önbecsülésemet illetően, ami történetesen a béka segge alatt volt megtalálható. Mostmár nincsenek efféle gondjaim, nemcsak azért, mert van önbizalmam, hanem, mert rájöttem, nekem nem is ezek a dolgok számítanak (megjegyzem, nem vagyok elhízott, 162 cm/58 kg, bár lehet, hogy így, az ünnepek után van az 60 is.:D).

Szóval most az önbecsülésem nagyjából rendben van, köszöni szépen. Viszont az utóbbi félévben olyan dolgot csinálok, amit nagyon utálok: konkrétan, zabálok.

Oké, ez még nem hangzik olyan szörnyűnek, mert néha jólesik össze-vissza enni mindent. De nekem minden napom ilyen. És szégyellem, cikinek tartom és ki nem állhatom, hogy ezt csinálom. Mások előtt alig eszem valamit, de utána dugiban elfogyasztom a (nem kis mennyiségű)kajámat.

Például, a suliban bemegyek az egyik budifülkébe, csak, hogy ne lássák, hogy zabálok.

És sajnos, ezzel nem tudok leállni. (Kicsit raktam is magamra, nyár elején, mielőtt ez elkezdődött, 53 kg voltam, bár akkor még 160 centivel.)

(Nem hánytatom magam, de szerintem ez kiderülhetett.)

Esetleg valaki, aki átesett már ilyenen, tudna tanácsot adni, hogy mit csináljak most... Félek, hogy megint ugyanúgy fogok szenvedni az önbizalomhiányban, mint régen...