Mi alapján "döntitek el", hogy valaki anorexiás és hogyan viselkedtek vele?

Az anorexia mentális betegség, tehát akkor beszélünk ilyen gondokról, amikor valakinek megváltozik a normális viszonyulása, gondolkodása a táplálékról. Pl. hisztériázni kezd ha meg kell ennie valamit, sokat iszik csak, hogy ne legyen éhségérzete, evés után egyből mozogni kezd, hogy leadja a kalóriákat stb. Ez egyénenként más, lényeg, hogy nem normális ahogy viszonyul az ételhez (míg másnak az táplálék, nekik ellenség).

Az anorexia egyébként csak étvágytalanság, anorexia nervosa a betegség.

Mivel nem vagyok orvos, maximum sejthetem, ha ismerem az ételhez való viszonyulását. Csak mert kövér, még nem veszem biztosra, hogy nem anorexiás s csak mert csontsovány, még lehet lelkileg teljesen rendben, sőt ehet sokat, ennyit még laikusként is tudok erről a betegségről.

Persze tudom, hogy egyesek a soványakat leanorexiásozzák, pedig ez sokszor nagyon távol esik a valóságtól. Nekem is van normálisan evő ismerősöm, aki képtelen hízni, egészen vékony, de egészséges és nem beteges.

Az anorexiás lelkileg nem OK s ez látszik az étellel való kapcsolatán, már ha olyan viszonyban vagyunk vele, hogy ezt meg tudjuk figyelni. Eleinte ugyebár kövér is lehet, így az nem segít. Én még a haladó anorexiásokról is csak azt tudom, hogy lefogynak és bizonyára a tápanyaghiány is feltűnik egy szakértőnek, aki én nem vagyok - az persze anorexia nélkül is előállhat.

A kórosnak tűnő vékonyság valamikor anyagcsere,genetika kérdése. Van egy pár olyan ismerősöm,aki naponta magába töm egy szekérderéknyi hízlaló dolgot,mégis vékony marad.

Az elhízottak közül nem mindenkinek egyforma a problémája. Valakinek csak mozgáshiánya van, valaki túl sok sok kalóriát visz be, valakinek meg anyagcsere vagy cukorproblémája van. Így ki kell tapasztalni, hogy kinek milyen fogyási mód,táplálkozás a legmegfelelőbb. Van, akinek a kevesebb ételfogyasztás segít, viszont van, akinek több, rostos ételekre van szüksége,hogy élénkítse az anyagcseréjét.

Nos,az anorexiások...azok a buta laikus emberek,akik ahelyett,hogy utánajárnának az elhízásuk okának, idióta sztereotípiákkal kínozzák magukat: "Naponta csak egy almát ehetek 2 hónapig,dagadt vagyok", "Megettem egy kocka csokit,most 3 órán keresztül futnom kell,hogy ledolgozzam".

A végén már olyan messzire mennek,hogy még a normális...később a csontsovány testükről is torz képet látnak,mert még akkor is kövérnek látják magukat.

Hogyan viselkedek vele? Nem éreztetek vele semmilyen megvetést, de rettentő butácskának tartom. Menthetetlen szuicid hajlamú személynek,aki szándékosan vágja maga alatt a fát.

Én is voltam már a mostani súlyomhoz képest 17 kilóval nehezebb, de én megkerestem a probléma fő gyökerét, nem kínoztam magamat és főleg: türelmes voltam önmagammal.

Kifejezetten egészségtelen,amikor valaki 10 kilót akar fogyni havonta és sok esetben nem is tartós.

Lassan kerek 1 év munkája van mögöttem, és azt hiszem jól végeztem a dolgomat. Megtanultam,hogy zsírszöveteket nem lehet örökölni,csak anyagcserét. Rengeteg kamaszkori megaláztatás után végre rájöttem,hogy csak annyi a problémám,hogy cukorbeteg vagyok.

Kedves utolsó: Én egy fél mondattal sem mondtam,hogy lenézem az anorexiásokat.

Egyébként én is küzdöttem lelki problémákkal, főleg általános iskola felső tagozatában és a gimnázium első éveiben.

Annyira szorongtam és féltem mindentől,hogy az iskolában nem is mertem enni. Ebből az lett,hogy napi kétszer ettem,de azt is kihánytam a sok szorongástól.

de én ettől pont,hogy elhíztam,hiszen a szervezetem egy egész napos koplalás után csak raktározni tudta a bevitt táplálékot.

Most akkor én is anorexiás voltam? Elképzelhető,hogy volt ilyen hajlamom, és egy szóval sem mondtam,hogy nem érzem át az életed gondjait.

Annak,hogy ki hogy lesz anorexiás,nem csak egyféle oka lehet: pl.

-személyiségzavar

-szociális és biológiai tényezők

-fokozott félelem az elhízástól

Én az utóbbit fejtettem ki bővebben.

Ész nélkül nem lehet fogyókúrázni. Különösen úgy nem,hogy éhezik a szervezet. Ezt most már én is tudom.

A sok kis buta tizenéves csitriről beszélek,akik a 175 centijükhöz még a 45 kilót is rengetegnek tartják, és azon versenyeznek,hogy ne legyen náluk soványabb lány az évfolyamból, ezért a leghülyébb trükköket vetik be.

Tehát én NEM arról a kategóriáról beszéltem,amire te gondolsz.

A kérdésben is ez szerepelt: "Mi alapján döntitek el,hogy valaki anorexiás és hogyan viselkedtek vele?"