Hogyan gyógyuljak az evészavarból?

Az egész úgy kezdődött, (legalábbis most ezt tudom mondani a kezdetnek) hogy nyár elején elhatároztam, hogy kicsit fogyni szeretnék (nem voltam különösebben kövér de valamiért úgy éreztem h nem bagyok megfelelő a jelen állapotomban.) Sikerült is lefogynom sokat edzettem és normálisan étkeztem (normális: lisztet és cukrot) miután elértem a kitűzött célt boldog voltam elégedett és büszke. Aztán elkezdődött a suli rájöttem h nem lesz időm edzeni és "bpánikoltam", (nem volt bennem minden nap a pánik de nagyon gyakran feljött ez a téma és olyankor nagyon kiborultam) hogy meg fogok hízni és féltem ettől de a mindennapi stressz elnyomta ezt az érzész ezért elkezdtem "evéssel könnyíteni a terhemen" amivel persze kicsivel sem lett jobb de akkor és ott azt éreztem h könnyebb lesz. Valóban elkezdtem hízni és de azt mondogattam 'ha egyszer lefogytam, egyszer sikerült máskor is fog' de amikor rám tört a "pánik" akkor nem tudtam értelmesen gondolkozni h mi is van bennem, hanem elkezdtem tervezgetni, hogy hogyan fogok lefogyni GYORSAN ezért kezdődött a nem evés az elején mégcsak 1-2 napig majd 3-4 napokig is. Ami után nem ettem és újra enni kezdtem terveim szerint "normálisan" (nem alakult ki a normális étkezésem mert nyár után nem arra koncentráltam, és nem tudtam tartani azt mint nyáron)ezek után a napok után az újraevés nem úgy alakult mint a tervezett hanem mint valami kényszer tört rám a hirtelen sok evés és rengeteget ettem, megállás nélkül. (és úgy éreztem h nem tudom abbahagyni pedig nagyon is szerettem volna...) Ilyen falásrohamaim alakultak ki amik után rettenetesen érztem magam és jöttek a hashajtók és a hányás gondolata de arra az volt a válszom, hogy 'nem fogom hánytatni magam, nincs nekem semmi bajom' de igazából már nem én irányítottam. Egyszer láttam egy műsort amiben evészavarosokról volt szó anorexiásokról és bulimiásokról, akkor jöttem rá, hogy én tulajdonképpen nem tudom mi az a bulimia. Ezért utánaolvastam, borzalmas volt mert arra kellett rájönnöm h nagyon hasonlítanak a tüneteim. Elhatároztam h VÁLTOZTATOK és 4 nap egyéni próbálkozás után minden kifakadt belőlem és elmondtam anyukámnak amíg bennem volt a tudat az érzés a megkönnyebbülés érzete addig minden ment és haladtam az előre megtervezett étkezés szerint de 9 nap után jött egy újabb falásroham majd a következő pár napban (3-4) folyamatosan akkor minden lelkesedés kihalt bennem és teljesen elgyengültem. Volt olyan nap mikor reggel felkelni sem volt erőm (nem fizikailag, lelkileg.) Elegem lett h újra kövér vagyok (nem változott semmi a külsőmön de azt éreztem, hogy igen). Újra jöttek a tervek h meddig nem eszem stb. A hányás már nemcsak gondolata lett hanem próbálkozás is. Jelenleg is itt tartok és úgy érzem nincs kiszállás... Köszönöm ha elolvastad bocsánat, hogy hosszú lett de jól esett leírni. 14/L