Így mégis hogyan gyógyuljak meg?

Szar a "családi" légkör, nem akarom részletezni, de emiatt lettem szorongó, depresszós típus. Voltam már terápián hosszabb ideig, szedtem is gyógyszert, megjártam a zártosztályt (öngyilkossági kísérlet), de mindegyik orvos/terapeuta csak azt tudja mondani folyamatosan, hogy költözzek el, akkor fogok tudni elkezdeni igazán gyógyulni. Oké, ezt én is tudom, de mivel a kedves szüleim olyannyira támogatóak voltak, hogy a szar gyári munkákon kívül mást nem tudok elvállalni, zsebpénzért, amiből vagy kifizetem az albérletet és éhenhalok vagy még az albérletet se fizetem ki. Próbáltam okj-s képzést végezni (csak ingyenes jöhet szóba), hogy kitörjek, de heti 3 délután kell bejárni, na ezt próbáld meg előadni a gyárban a főnöködnek... Nem mintha nem sírva menekülnék haza a gyárból minden nap. "Haza", ahol szintén szar. Na szóval ezek az okosak, mégis hogy a büdös p***ába gondolják, hogy csak úgy elköltözök otthonról? Akkora gyökérnek néznek, hogy ez magamtól nem jutna eszembe? Nincs mindenkinek cuki nagyija meg tündérkeresztanyja, aki támogatná.