Segítség! Anyám azt hiszi hogy anorexiás vagyok! Mit csináljak?

Szóval 15 éves átlagos testalkatú lány vagyok.Anyukám védőnő.

Mostanában anya rámszállt. Nyáron fogytam 3 kg-ot, és azóta egyfolytában olyanokat mondd, hogy formátlan a seggem, meg hogy tisztára elvesztettem az alakomat. Viszont a barátnőim, ismerős felnőttek, azt mondják, hogy milyen jó alakom, van meg hogy milyen csinos vagyok, tényleg mindenki, csak anya nem...nem szándékosan fogytam, de engem nem nagyon izgat, az a pár kiló....na szóval: mióta nyáron fogytam 3 kg-ot azóta anyu egyfolytában nézi, hogy mennyit eszem, és kérdezget, hogy mit ettem a suliba, és amikor mondom neki, hogy mit,és mennyit, akkor nem hiszi el, és azt mondja hogy muszáj ennem...meg tiszta anorexiás vagyok...mikor mondom, neki hogy eleget eszek, akkor visszatámad kiabálva, hogy ja mert biztos én jobban tudom, és hogy nem én végeztem el az egészségügyi főiskolát, hanem ő...egyfolytában anorexiás lányokról szóló cikkeket nézeget a neten, és már szólt a gyerekorvosnak is, meg kért egy beutalót egy pszichológushoz..amikor vele vagyok, mindíg szóba hozza valahogy az "evészavar" témát, és valahogy mindíg veszekedés lesz belőle...az orvosnak meg olyan dolgokat mondd rólam amik nem igazak (pl, hogy én azt mondtam, hogyha elküldd pszichológushoz,akkor nem működök együtt) mindig a nyomomban van és tömné belém a kaját, és fűnek-fának panaszkodik, hogy "igen a lányom meg mostanában nem hajlandó enni, és már tiszta csont"...elegem van, mikor megkérdezem, hogy miért csinálja ezt akkor, ha épp vidám hangulatában van, akkor "mert aggódom érted, és nem akarlak elveszíteni" de ha feldúlt akkor leordítja a fejemet, hogy "beutal egy pszichiátriára, mert elmebajos vagyok,meg idióta" ...mondhatjátok, hogy örüljek neki, hogy félt az anyám, de ez nekem már kész lelki terror, gyakran sírva alszom el emiatt, és sokkal többet sírok is...valahogy a kedélyállapotom is változott ezóta, mert sokan kérdezgetik tőlem, hogy mi baj, meg h mostanában olyan levert vagyok...és amikor mondom neki, hogy én nem tartom magamat kövérnek, akkor ő azt mondja rá, hogy "a ravasz anorexiás is ilyen, elhiteti a környezetével, hogy semmi baja, aztán szépen belehal abba, hogy semmit sem eszik..." Kérlek segítsetek, már nem tudok hova fordulni...én ebbe beleőrülök... 15/L (amúgy anyunak vannak jobb napjai is, amikor tök jól el lehet vele dumálni, de valahogy mindíg kilyukadunk ennél a témánál...ne értsetek félre szeretem anyumat, és biztos vagyok benne hogy ő is nagyon szeret, de ez a dolog már nekem sok... )