Más is van így ezzel? Van valami megoldás a problémámra?

Anorexiás voltam én is (illetve vagyok, mivel ez is olyan mint az alkoholizmus sztem, nem múlik el sosem).

jelenleg én most rendben vagyok újra, 48 kg vagyok, ami ugyan nem sok, és lehet még nem az ideális, de lelkileg már oké vagyok.

Rajtam csak az segített, hogy találtam vmit, ami boldoggá tett. Addig hiába tudtam hogy enni kell, és ettem is, nem bírtam elviselni a 45 kg-t se a mérlegen. Most a 48-ra se ráz ki a hideg.

Az nagyon jó, ha hetente egyszer szalad el veled a ló, hidd el, nagyon ügyes vagy! ;) Ha ezt tudod tartani, akkor én azt javasolom, hogy ne állj rá a mérlegre! Nem tudom, hogy kontrollálják-e a súlyodat még, méricskélnek-e. De ha igen, akkor se kell neked látni a számot a mérlegen, majd megnézi neked vki más! komolyan javaslom, hogy ne mérd magad, és érezni fogod 1-2 hét után, hogy tartod a súlyod, de ha szalad fel még, az sem baj!! :)

Ha szeretnél beszélgetni esetleg, írj rám nyugodtan :)

Szia, nem vagy egyedül :) én is most gyógyulok. Nekem is a legnehezebb a normál étkezés. Mert vagy túl keveset eszek vagy mindent amit csak találok. Mostanában próbálok nem odafigyelni a kalóriákra és nyugodtan enni. Mostmár megengedem magamnak azt hogy amit megkívánok azt megeszem. Tedd te is azt! Az orvosom azt monta hogy a szervezet rudja mire van szüksége. Mivel most tejesen kiürítettem természetes hogy mihamarabb fel akarja tölteni a raktárait. Ezért vannak azok a falásrohamok. De nyugi! Ha a raktárak feltöltődnek nem lesz több ilyen roham.. (orvosom ezzel nyugtatott engem is).

Én is annyira szeretnék végre megszabadulni a lelkiismeret furdalástól és attól a legfőképp hogy minden gondolatom a kaja körül forog. Mostmár eszek rendesen. Gyümölcsből és zöldségből persze sokkal bátrabban fogyasztok. A szénhidrátot ahol lehet elkerülom, pedig nem kellene, csak még egyszerűen nem tartok ott hogy mindent gond nélkü megegyem. Szerettem a csokit (es biztod szeretnem most is), de most csak bőgva tudnám leerőltetni. Mert egyszerűen még tudat alatt bennem van hogy az milyen káros. Pedig nem az. De valahogy ez úgy berögzült, hogy még hiába hogy tudom semmi bajom nem lenne tőle mégse megy.

Kitartás!! Nem vagy egyedül! Kellő akarattal minden sikerül! :)

3-as vagyok. Sztem, ha nincs időd, esetleg fel is hívhatnád telefonon a pszichológusodat, egy kicsit tudnátok úgy is beszélni, az is segíthet. Ne hagyd, hogy a sok dolgod-gondod elterelje a figyelmedet, mert úgy a legkönnyebb visszaesni. Én pl. vizsgaidőszakok alatt voltam mindig a legrosszabb állapotban, mert mindig mondogattam magamnak, hogy most ezzel nem érek rá foglalkozni, szaladtak is el a kilók rendesen. És amiért már megküzdöttünk, hogy ott legyen, nagyjából elfogadtuk, akkor az már maradjon is ott nem? :))

És ne feledd, hogy azt eszel, amit szeretnél! Semmi nem erőszak, inkább figyelj a szervezetre, hogy mit kívánsz meg, és azt edd meg. Ha csoki, hát akkor azt, ha zöldség, akkor azt, husi, akármi. Csak figyelj rá, hogy eleget egyél. Nehéz újra megtalálni az egyensúlyt, nekem se sikerült még, plusz vannak az embernek jobb és rosszabb napjai, amikor máshogy értékeli a dolgokat. Minden nap más, de a végeredményre próbálj koncentrálni, hogy ha kitartasz, akkor újra egészséges leszel! :)