Ebből baj lehet?

Hát,2 nap alatt letuszkoltam 1 liter vizet,de az is nehezen ment,a folyamatos hányinger miatt innom sem könnyű...

Illetve ami még ijesztő,az a szívem...Rettentő feldúlt,nyugtalan,elkeseredett vagyok,és eszméletlen módon ver a szívem,de már 4 napja,úgy hgy egy pillanatra sem vagyok képes megnyugodni...már-már fáj a bal melkasom,mikor odateszem a kezem,veri a tenyeremet a szívem...ez ellen mit tudok tenni?vagy ebből nem lehet bajom?

Beszélgettem a legjobb barátommal,anyummal,de mindig csak erről...semmi nem tudja elterelni a figyelmem...

Illetve ami nehezíti a helyzetet,hogy sírva mondta a szemembe hogy ő még szeret,de most úgy érzi hogy egyedül kell lennie....Így hiába gondolom hogy ebből nem lesz semmi,a reményt ezzel ő maga adta el,azt meg nemtudom elengedni...

Én voltam neki az első,minden tekintetben,egyszerűen imádott,néha már-már fojtogatóan,nem hiszem el hogy így eltud felejteni...

Levittem a cuccait,amik nálunk voltak,mivel közel 40km-re lakik tőlünk...5 órán keresztül beszélgettünk,mikor csak úgy megöleltem,sirva fakadt...mikor törölte a kapcsolatot fb-ről,odafeküdtem mellé,rátettem a fejem a vállára és néztem a telefonját hogy mit fog csinálni,és sírva fakadt...

kérdeztem szeretné-e megtartani a gyűrűt amit tőlem kapott karácsonyra,azt mondta hordani fogja...

mikor kiálltam az udvarukból,nem ment be,megvárta míg kitolatok,és míg én az út közepén álltam,ő ott állt az udvarban,a szemembe nézett,és várta míg elmegyek...1 percig ez ment,majd mikor nem birtam eljöttem...

de közben meg azt mondja ő most azt érzi hogy ennek így kell lennie,eldöntötte hogy vége...de szeret,látom rajta,tudom...de nem bírok itthon tétlenül ülve 1-2 hetet várni hogy rájőjjön hogy mit is akar...és ha ki is birom,és arra jut hogy továbblépett,akkor? így is értelmetlennek látom az életem,pedig most még ott a remény...mi lesz akkor?