Miért van az, hogy a legegészségesebb ételeket tartjuk a legkevésbé ízletesnek és azokból esszük a legkevesebbet?

Az ízlésünk nem az egészséges és kiegyensúlyozott étrendre van beállva, hanem az ősember túlélésére.

Édes = gazdag szénhidrát forrás, táplál, hízlal -> túlélés

Hús = gazdag fehérjeforrás, nehéz hozzájutni, kevés van belőle

Zöldség = ezeket kaparjuk ki a földből, ha az előbbi kettő nincs, és általában nincs, úgyhogy ezeken csak vegetálunk.

De egyébként ezt valamilyen szinten át tudod magadban állítani. Én például csokoládé-függő voltam, napi két-három sportszeletet megettem, amellett minden nap rántott- vagy sültcsirke. (Néha valamilyen szószos csirke.) Enyhébb emésztési problémáim voltak, sok volt a savam, gyakran felpuffadtam, stb. Egyszer valami furcsa megfontolásból vettem egy zacskó nyers mandulát, és elrágcsáltam nasinak. Sokkal jobban voltam utána. A húsok után sok savra szedtem savlekötőt, nem segített. Kamikaze pilóta módjára gondoltam akkor csinálom pont az ellentétét, savlekötő helyett ettem egy narancsot. Mire leért, nem volt semmi bajom. (A tested nem hülye, akkor termel savat, ha szükség van rá...)

Mindezek után hihetetlenül elkezdtem kívánni a mandulát, a narancsot és az almát. Megvesztem érte. Almafüggő lettem. Egy lány barátommal rengeteg insider poénunk volt ebből, hogy folyton almát eszek, mint egy idegbeteg, sehova nem indultam el egy idared vagy egy jonagold nélkül. És az volt az érdekes, hogy hetekkel később esett le, hogy milyen rég ettem csokit. Megkívántam, már csak megszokásból is vettem egy sportszeletet, beleharaptam, és teljesen le voltam sokkolva. Szinte csak cukorízt éreztem, a kakaójét, rumét, alig, és annyira émelyített, hogy szégyen szemre nem tudtam megenni belőle egyet.

Aztán, amikor összeköltöztem az exemmel, megint rákényszerültem az egészségtelenebb étrendre, és visszaállt minden a régibe. :) Azért kíván a szervezeted egy félét, mert azt gondolja, hogy csak abból van esélye összeszedni a tápanyagokat. De ha több félét adsz neki, akkor jobban fogja kívánni a többit is. (Rostok mellé kezdetben nem árt probiotikumot is szedni... én a lacto sevent javaslom.)

Nevelés kérdése nagyrészt. Akit gyerekkorában szemét kajákkal etettek, az később sem igen tud átszokni az egészséges ételekre. A gyerekek persze jobban szeretik a szép színes, cukros dolgokat, plusz elég egyszerű még az ízlésük is, meg a Petike azt mondta az oviban, hogy a spenót meg a paradicsom az fujj, úgyhogy ő se eszi meg. De a szülőnek nem szabad hagyni. Ahol megnevelik, és igenis meg kell enni a zöldséget is (persze normális keretek között, nem undort keltő kaját leerőltetni meg veréssel - sajnos van ilyen is) az általában később is hamarabb nyúl az ilyesmiért.

A magyar gasztrokultúra is hagy némi kívánnivalót maga után. Érdemes megnézni hogy mit esznek például a japánok vagy a finnek vagy akármelyik más nemzet.

Azt is vedd hozzá, hogy itt a húsokat agyonfűszerezve eszi mindenki, a zöldség meg valami ízetlen vacakként él a köztudatban, pedig azt is lehet fűszerezni és variálni.

A gabonafélék meg olcsók és laktatóak - igaz elég rövid ideg tart a hatás. "Egyél hozzá kenyeret is, fiam!" De mindenhez. Zöldséghez, húshoz, tojáshoz, rizshez, tésztához...

A cukor pedig addiktív sajnos.

De a táplálékpiramist se vedd szentírásnak.

(Egyébként nagyrészt tartom az egészséges mértéket, egyedül a cukorral nem bírok. De nem figyelem mániákusan miből mennyit ettem.:D)

Életemben láttam már egypár táplálékpiramist, a szokásossal nem értek egyet, de a többi sem igaz rám még körvonalakban sem, speciális vagyok :D

Nos, én azt, amiről írsz, nem ismerem. A zöldségekért vagyok oda, nem kicsit. A tojást és az olajos magvakat is nagyon szeretem s mivel valamivel jól kell lakni, eszem is őket rendesen. Húst nem szeretek enni, ha finom, akkor se, legfeljebb évi párszor. Amikor minden áldott héten húst adtak, egy idő után kiakadtam és vega lettem :D

Nálam az édesség (ezen belül az édesítőszer, a többi alkatrész rendben) a "gond", mivel nem tartom értelmes, lelkileg egészséges dolognak, hogy napi 1-3 alkalommal édességet eszem s túlságosan fogy az édesítő, olykor napi több deka is (nem olyan édes, mint a cukrok).

De egyébként teljesen elégedett vagyok jelenlegi életmódommal. Régebben túl sok szénhidrátot ettem, de már nem.

De azt sosem hallottam, hogy nyers zöldségből sokat kell enni. A saját életemben igencsak támogatom a dolgot, de nem hiszem, hogy reális lenne elvárni a normál emberektől, hogy sok nyers zöldséget egyenek, 3 deka nyersnél pedig talán többet ér fél kiló főtt...

"itt a húsokat agyonfűszerezve eszi mindenki, a zöldség meg valami ízetlen vacakként él a köztudatban"

Tényleg? Nahát. Azt tudom, hogy nem mindenki szereti őket, nekem az is mindig fura volt.

A húsok az ízetlenek, de kegyetlenül, még a termelői piacon is. Jó, boltit nem igazán ettem 20 éve, nyilván akad véletlenül jobb, de elég hervasztó ízekre emlékszem. Kellett nekem igazán kiváló disznótorosakat ennem gyermekkoromban... Azóta csak a legkivételesebb esetben érzek akár körvonalakban is hasonlót.

A zöldségek viszont ízletesek, még a nagyüzemiek is. Kivétel a paradicsom, abból olasz pürét veszek, az finom. Fura, hogy a rossz földű kertünkben roppant ízesek teremnek, de ilyen 100-szor ízesebbek, mint a bolti (télinél 1000 és végtelen között, az nekem vízízű). Kivétellel is találkozom, de nagyon ritkán, szökőévenként egyszer sem.

Illetve... Simán zsírszegényen főzve vagy párolva szerintem se jók a szolidabb zöldségek. De sütve... Az már egészen más. S nyersen is. De nyilván ízlések és pofonk.