Anorexia után mindennapos falásrohamok! Ti hogyan küzdöttétek le?

Egészséges táplálkozással próbálkozz. Jól kell lakni, amíg tényleg emésztesz addig nem kellene hogy újra megéhezz.

Ehhez SOK zsírt kell enni, zöldségek és hús mellé. Máskülönben nem fog rendesen működni az emésztésed, éhségérzeted, hiszen ez természetes módon a húsevéshez lett programozva, nem pedig a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztásához.

A falásrohamok gyakoriak az anorexia után, mivel gondolj bele, hogy a szervezetednek mennyi hiánya van, amelyeket most pótolni akar.

Persze ennek van egy szisztematikusabb módja is, amelyet fontos alkalmaznod, mert ahogyan te is ráéreztél, a " zabálás " nem a célszerű módja a rehabilitálásnak. Maga az érzés természetes ( vagyis az evésre való késztetés, mivel a tested hosszú időn keresztül kivolt éheztetve ), ugyanakkor maga a megoldás nem egyenlő azzal, amit ez az érzés diktál neked. Konkrétan a tested azt diktálja neked, hogy faljál, de neked nem ezt kell tenned, mert így nagyon hamar fogod visszanyerni a súlyodat és még pluszsúly is lesz belőle. A célszerűbb módja ennek az, hogy fokozatosan iktasd vissza a táplálékot a szervezetedbe: egyél kisebb adagokat és akár sűrűbb időközönként, mintsem hogy nekirontsál a hűtőnek vagy bárminek is, amikor épp rádtör a roham. Ha egy csillapíthatatlan éhségérzetet érzel, IGYÁL folyadékot ( lehetőleg ne cukrozottat ) – sokan nem értik milyen köze van a folyadéknak, mikor éhségérzetről van szó, de ha kipróbálod, akkor érteni fogod, mert a folyadék igenis jelentősen csillapítani tudja a falási kényszert, főleg akkor, ha amúgy is ettél már, csak amolyan csalóka éhségérzetek jönnek rád; ezekre a legjobb megoldás a víz, cukrozatlan tea és bármilyen egyéb alacsony/nulla cukortartalmú folyadék.

Ezenkívül nyilván egyél kisebb ételadagokat, most nyilván relatív az, hogy kinek mi a „ kicsi ” és mi a „ nagy ”, erre nem lehet egy objektív választ adni, a lényeg az, hogy te táplálkozz úgy, hogy érezd a saját testedet. Ami most úgy tűnik, mint egy feneketlen zsák, az majd idővel visszafogja nyerni a régi működési formáját és akkor már nem csak a jóllakottságot fogod érezni, hanem minden egyéb olyan érzést is, amely amúgy természetes egy normális személy számára ( itt biológiai szempontból értem a normálist, semmi félreértés ne essék ).

Ezt az elején nagyon nehéz elérnie annak, aki már teljesen elvesztette a kapcsolatot a saját testével, de idővel és türelemmel újra felépíthető ez a kölcsönös kapcsolatrendszer a tested és a tudatod között, amely által elfogsz jutni oda, hogy az eltompított érzéseid újra aktívak lesznek és újra megfogod tanulni, hogy miként kezeld a saját érzésrendszeredet.

A kitartás és a finom előrehaladás leírhatatlan fontosságú ebben a folyamatban. A legtöbben ott rontják el, hogy egyből és durván vetik bele magukat az egészbe és utólag már sokkal nehezebb visszacsinálni az elrontott dolgokat, mintsem megelőzni azokat és úgy csinálni valamit, hogy annak értelme legyen – ehhez pedig az szükséges, hogy az ember csináljon mindent ésszel. Mindent ésszel kell csinálni ezen a világon: a táplálkozást, a sportolást, a tanulást, a szeretkezést, a dolgozást, stb. Tehát amikor bármilyen jellegű problémád is adódik ezen folyamat során és elbizonytalanodsz, mindig állj meg egy pillanatra és gondolkodj el azon, hogy „ Ezt most miért csinálom, ennek milyen hatása lesz a továbbiakban ? ” , „ Milyen értelme van ennek a lépésnek ? ”, „ Hogyan fogja ez befolyásolni az eddigi eredményeimet ? ” – Mindig legyél megfontolt, soha ne szökjél úgy bele a vízbe, hogy miután beleszöktél, utána jöjj rá arra, hogy te nem is tudod hogyan kell benne úszni, érted ?

Sok sikert kívánok mindenképp és őszintén remélem, hogy megfelelően fogsz vigyázni magadra ! Jön a nyár és ideális szezon arra, hogy mindenki maga mögött hagyja a gondjait, addig viszont ügyesnek kell lenned és egyrészt hálásnak magadnak azért, hogy még időben észbe kaptál, másrészt viszont még elszántabbnak azért, hogyha már vissza tudtad magad hozni abból az állapotból, akkor mostantól már csak felfelé haladjál :).

Az előttem válaszoló szépen kifejtette és igaza is van.

Én csak a saját tapasztalatomat tenném hozzá, 169cm/31 kg voltam, 2 évig voltam benne durván. Kijöttem a kórházból és elkezdtem féktelenül zabálni. A kórházban, kontroll alatt csak 7 kg-t híztam vissza 3 hónap alatt, 38 kg-val engedtek ki...aztán kint elszabadult a pokol, elveszítettem minden addigi kontrollomat, és folyamatosan csak zabáltam, zabáltam, és zabáltam. Ugyanígy mindennapos falásrohamaim voltak, volt, hogy 15-20 tábla(!!!) csoki lement egy nap. Újabb 3 hónap alatt visszahíztam 55 kg-ra (64-ről mentem le 31-re). De a falással nem bírtam leállni, ugyanúgy mindennapos maradt...aztán kb. 1 év alatt lecsengtek a rohamok, csak 2-3 naponta volt, aztán hetente...kb. november óta tudom azt mondani, hogy nagyjából már el is múltak, de néha még most is becsúszik, de azért nem olyan durván, hogy 20 tábla csoki. 57 kg vagyok most. Tehát miután 3 hónap alatt felhíztam 55 kg-ra, bár folytatódtak a rohamok, már csak 1-2 kg-t híztam. A szervezet tudja, mi a jó neki, és egyensúlyra törekszik mindenáron. Nekem az 57 kg optimális a 169 cm-hez, nem is híztam tovább.

Ha egyensúlyba kerül újra a szervezeted, ez Nálad kb. 68 kg körül lesz, akkor szerintem Te is le tudsz állni majd vele, egyszerűen elmaradnak majd, ha már nem leszel kiéhezve. Nem kívánja majd a tested annyira, mint most. Nekem ez 1 év volt.

Addig kitartás, próbáld azt, amit az előző válaszoló tanácsolt.

Igen, én is csak ezt tudom tanácsolni, amit az előttem szólók írtak.

Én 2 évig voltam ebben a helyzetben, 168/35kg és amikor én a halál szélén voltam, ott jött egy ilyen gondolat vagy nem is tudom, hogy mi, hogy muszáj enni mert különben ennyi volt, a szívem már nagyon ki volt.

Aztán utána küzdöttem a túlélésért, hihetetlen falásrohamok törtek rám, de rettentően sokat falta be, és mind a "tiltott" dolgokból. Egy kiéheztetett szervezet bosszult, végül is ezt érthető.

Aztán én is hamar meghíztam, kb 3 hónap alatt 55kg lettem, és kezdtek elmúlni, most kb 2-3 havonta tör rám, de ilyenkor engedek, amúgy nem eszek sok ch-t, figyelek arra hogy ne egyek kenyeret, tésztát, cukrot.

Sok zöldséget, gyümölcsöt, reggelire ilyen abonetet szoktam enni főtt hússal, főtt tojással és zöldségekkel.

Tízóraira diót, almát, narancsot, abonet joghurttal, abonett mozzarella sajttal, retekkel, túró fahéjjal,na szóval mikor hogy jön ki

ebédre leves+második-főzelék+párolt húsival, pörkölt rizzsel, főtt tojás spenót főzelékkel,

vacsorára rántotta zöldségesen, rizs húsival, konzerves hal abonettel, joghurt, kefír, túró stb

Én azért estem ilyen sok fehérjében gazdag ételt, mert a szívizmom károsodott a koplalás következtében, és azt mondta az orvos, hogy egyek sok fehérjét, mert e szervezetnek a regenerálódáshoz ez kell, ezt tudja beépíteni és felhasználni, de zsír és ch is kell

PL ma ezt ettem én: Zabpehely reggelire mandulatejjel, késöbb görög joghurt, majd egy szelet meggyes rétes

Ebéd: Halászlé, teletolva ikrával, haltejjel, megy ugyebár a hal

Vacsire lazacot fogok tolni, meg túrós tésztát xD

Lefekvés elött meg vagy fagyit eszek, vagy ismét zabot.

Oszt szevasz. :D Ez egy átlag nap, van h többet eszek, van h kevesebbet. Pl ha megyek edzeni, van hogy 3-3500 kalóriát is betolok. Na és akkor mivan? Semmi... :)