Ugye azért az nem ugyanaz, hogy nem eszik valaki húst, viszont tojást igen? Mármint erkölcsi szempontból, ha úgy nézzük, hogy a tojásból is egy élet kelne ki, de azért az mégsem ugyanaz, mint amikor egy döglött állatot eszel meg, nem?

Ellenkező véleménnyel vagyok erről, de gondolom ilyen vélemények is jöhetnek.

Szerintem a tápláléklánc egyik része az ember, ez pedig feltételezi azt, hogy ahogyan az állatoknak is megvan rá az esélyük, hogy emberhúst fogyasszanak, ha úgy adódik, úgy az embernek is megvan az esélye rá, hogy állathúst fogyasszon, mert ilyen a természet rendje.

Az ősember soha nem filózott azon, hogy vajon milyen elvont morális szerepe van annak, hogy levadássza az adott állatot és egyszerű a magyarázat miért: azokban az időkben vagy az állat halt meg, vagy te. A mai modern időkben ez már megváltozott és rengeteg műkajára, illetve ember által készített élelmiszerre van lehetőség, de épp ezek azok, amelyek távolabb állnak a természetes táplálkozástól, mint maga az állatoknak a lezsákmányolása.

Az erkölcsi résszel tehát nem azért nem értek egyet én vagy bárki más, aki hasonlóan nem ért egyet, mert fittyet hánynánk az erkölcsre vagy a morális megközelítésekre, azonban ha végigvezeti az ember maga az egész folyamatot, akkor számos logikai hibákba botlanak azok, akik bármilyen jellegű moralitást is próbálnak belelátni a vegetarianizmusba.

Nem általánosításként és nem is felületeskedésként megjegyezném azt, hogy néha adott életmódváltások mögött valamilyen olyan lelki okok állnak, amelyeket adott személy így próbál kompenzálni. Ez a „ jó érzés ” , amelyről sok vegetáriánus beszámol, és ami kizárólag annak tulajdonítható, hogy ő nem eszik húst, valahol egy olyan gondolkozást takar, hogy ellenkező esetben ő nem is volna egy jó ember, de miért gondolkozna bárki is így ? Ha már moralitásról van szó, akkor én azon gondolkoznék el inkább, hogy egy ember miért köti a saját jellemének a meghatározó részét egy olyan életviteli döntéshez, amelynek több szempontból nézve is abszurd, hogy akkora szerepe volna, hogy eldöntse azt, hogy X jó ember, illetve Y rossz ember kizárólag azért, mert az egyik eszik, illetve a másik nem eszik húst. Ha valaki ilyen végletekbe gondolkozik, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy miért jutott egyáltalán valaki odáig, hogy ilyen radikális nézeteket valljon.

Ez csak az én véleményem, nem ítélkezem senki felett.

Igen, végül is én sem tartom kevesebbnek vagy furábbnak vagy bármilyenebbnek is azokat, akik vegák, tehát az irány fordítva is érvényes. Én is úgy vagyok vele, hogy toleranciát kell adni a különbségnek, mert egyik oldal sem nevezhető rossznak és amíg ezzel valaki tisztában van, addig nincs is gond. A gondok ott kezdődnek, amikor a vegák elkezdenek sárral dobálózni a húsevőkre, illetve a húsevők vissza a vegákra és ilyenkor olyan érvek meg ellenérvek csapódnak össze, amelyek valahol értelmetlenek is, mert hasonlóan sok más témához, ez is egy olyan téma, amelyet végeláthatlan időkig lehetne fűzni és amelynek tulajdonképpen soha nincs vége.

Látod, nem mindig tudni azt, hogy adott emberben mi indítja meg ezt a fajta gondolkozást, hogy ő a hústól való absztinenciától jobban érzi magát, illetve azt sem tudni igazán, hogy egy másik emberben miért van ez másként. Én is ha belegondolok, hogy szeretem a húst és nem vetem meg magam azért, mert eszem húst, akkor ez természetesnek tűnik, de ha alább megyek és felteszem a kérdést, hogy „ Miért is ? ”, akkor nem tudnék oldalas okfejtéseket írni, de mondjuk nem is tartanám fontosnak.

A lényeg az, hogy vannak olyan döntések az életben, amelyeket az ember egyszerűen érez saját magán belül és amelyeket nem kell magyaráznia másnak. Azt, hogy valaki vegetáriánus, kávézik, iszik, dohányzik, stb. – ezek mind olyan választások, amelyek talán örökké vitatottak lesznek, ugyanakkor az embernek gondoskodnia kell arról, hogy lehetőleg a magánügyét képezzék és ha valakinek el kell számolnod róla, akkor az kizárólag te legyél, mert végtére is a te mércéd az, amely igazán számít és nem a másoké.