Vasárnap óta 5-ször hánytattam meg magam, lehet, hogy bulimiás vagyok?
Diétáznom kell, orvosi előírásra, mert magas a trigliceridem. A súlyommal sosem voltam elégedett, a kapcsolataim mind elég abnormálisnak mondhatóak, 2 barátom van összesen, akit igazán barátnak lehetne tekinteni. A párkapcsolatomban és a munkahelyemen sem érzem jól magam. És mindezek tetejében még folyamatosan kövérnek is érzem magam, amit megkapok mindenkitől a környezetemben.
180cm/79kg/25éves lány vagyok.
Vasárnap rengeteget ettem, és úgy éreztem, hogy muszáj kihánynom, mert ettől megint felmegy a trigliceridem és hízok tovább. Így megettem, és azóta még 4szer. Már egy ideje küzdök a gondolattal, főleg amikor rengeteget eszem. Képes vagyok megenni egy egész pizzát egyedül, aztán édességet is és gyümölcsöt. Volt, hogy benyomtam egy egész 500g-os tortát, vigasztalásként. De vasárnapig nem hánytam, bár gondoltam rá. És vasárnap óta szinte minden evésnél eszembe jut, hogy hánynom kellene, és sokszor csak azért nem teszem meg mert félek, hogy valaki meghallja a munkahelyemen vagy itthon.
Nem tudom, mit tegyek. Külföldön élek jelenleg, albérletben egy csomó másik emberrel és a barátommal, aki kb. semmiben sem segít nekem. Elhagyni nem tudom, nincs hová mennem.
Ti mihez kezdenétek a helyemben?
válasza:
válasza:"és akkor majd ha teljesen egyedül leszek, akkor majd kevésbé fogom magam dagadtnak és szerencsétlennek érezni?Nem hiszem..."
Miért teszed fel a kérdést, ha ennyire felháborít azoknak a válasza, akik csak segíteni akarnak?
Nézz egy kicsit magadba. A te életed, a te döntésed! Választhatod azt, hogy továbbra is zabálsz és sajnálod magad, majd hánysz, majd siránkozol, hogy kövér vagyok és szar az élet, vagy fogod magad, elkezdesz AKARNI, és abbahagyod. Tudom, hogy k*r*a nehéz...én is átestem rajta.
Ott jött el az igazi változópont, amikor a megláttam, hogy mennyire szánalmas vagyok. Komolyan ennyi lenne szerinted az élet értelme? Hogy vékony legyél és csinos? Szerinted valaki nem lehet boldog egy kis felesleggel? Dehogynem.
Nem becsülöm le a problémád, pontosan tudom milyen nehéz, mert már megjártam az utat, és van hogy visszaesek én is. De Istenem, akadályok mindig is voltak és mindig is lesznek. Ne arra gondolj, hogy mid nincs, hanem hogy mid van. És tudatosítsd magadban: BÁRMIKOR MEGEHETEM AZT A TORTÁT! SZABAD MEGENNEM! aztán folytasd..ÉN VISZONT ÚGY DÖNTÖK, HOGY MOST NEM KÉREM! ez az én döntésem. ne azt mondogasd, hogy nem szabad mert meghízok, vagy mert a diétámnak ártok, hanem azt, hogy szabad, de te döntöttél így. Meglátod mekkora erőt ad, ha megérzed, hogy te döntesz az életedről.
Állj fel! Ha elesel állj fel megint és megint! a gyerek is így tanul meg járni.
Csak próbáld meg, önmagadért. És ha te változol, a körülmények is változnak, ilyen egyszerű.
Remélem átgondolod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!