Kinél hogyan kezdődött az anorexia? Hol tartotok most?

Nekem ott, hogy utáltam iskolába járni, mert a fiúk sokat bántottak (az édesapám gazdagabb az átlagnál, de ezt addig nem tudták, míg egyszer meg nem látták egy újságban). Rájöttem, ha sokat vagyok beteg, akkor nem kell iskolába járnom, és akkor betegedek meg könnyen, ha minél vékonyabb vagyok. A sok betegség miatt elment az étvágyam, így nem volt nehéz fogynom, egy nap, ha nem szóltak rám, hogy egyek, elég volt 1-2 szem keksz. Előtte sem voltam duci (168 centivel és 48 kilóval kezdtem), de 39 kilóig mentem le, ekkor kerültem kórházba tüdőgyulladással, és ott tartottak, amíg nem híztam kicsit. Ez 14 évesen volt. Azóta szerencsére már kilábaltam belőle (lett barátom, aki sokat segített), 2-3 éve már érzek éhséget, 48-50 kiló vagyok.

20/L

166cm vagyok és most kb 48-50kilo 21éves

17évesen kezdődött minden. Mindig is dagadék voltam-78-80kilo, a többi lány meg szép csinos, vékony de formás, nekem semmi formám nem volt, persze h a srácok engem lenéztek, mindig is rosszul esett, én voltam a fujj de ronda, akit lehet piszkálni, dobálni papírgalacsinnal, de ha súgás kell azért ott legyek a dogánál, de ha nem segítek akkor meg ronda dagadék, de még ráadásul nem is segít-fujj egy ilym ember

na a nyári szünetbe elhatároztam hogy a következő évet én is csinosan kezdem és majd néznek csak

igen ám, csak hogy fogalmam sem volt semmiről táplálkozás szemponjából mit hogyan, segítségre nem számíthattam

elkezdtem egyre kevesebbett enni, végül már csak 1-2alma

le is fogytam a nyár alatt 45kilóra, de nem volt elég, egyre lejjebb akatam, végül elértem a 38kilót, de ott már nagyon rosszul voltam, tanulni is alig tudtam, egyszer megpróbáltam öngyilkos lenni de nem sikerült, tanulmányaim romlottak, végül megbuktam

na ott még mélyebbre süllyedtem

végül átkerültem másik suliba, de ne, bírtam sehogy se kijönni az ételekkel, ott észrevették a tanárok, de én tagadtam mindent, itthon kértem mindenféle csokit meg hasonlókat, kivettem a csokit a papírból azt odaadtam tesómnak, az üres papírral meg kijöttem a szobából közben répagolyóval a számban és azt ettem, de úgy csináltam mintha a csoki lenne azt, azt enném, szüleim látták, megnyugodtak hogy dehát eszik ez a gyrek, ugyanúgy vittem szendvicset, csakhogy amikor hazaértem, kicsomagoltam a kenyeret visszatettem a helyéra a sonkát meg a zöldséget kiettem belőle

majd egyre romlott az egészségi állapotom, nem tudtam egyik nap felkelni, ekkor azt mondtam anyának hogy havi-has görcs- nem tudok felkelni(persze menzesz már nem is volt, de még most sincs pedig 4év telt el azóta...

nagyon fájta szivem, ezért elkezdtem egy picit többett enni, most ott tartok higy néha van hogy zabálok szó szerint, szinte nem is rágom meg csak nyelem, persze utána lelkifurdi stb, párszor megpróbáltam hánytatni magam

vettem gyógyvizet szilvát meg szőlőt zabálok mer az erősen meghajt

még most se táplálkozok normálisan, de többett eszek

már 21éves vagyok de még mindig bennem a félelem az ételek iránt

166cm és kb 48-50kiló vagyok, de nem vagyok se szép se egészséges

erről még sose beszéltem így senkinek

jól esett leírni,köszönöm

Húha

59 kiló voltam 173cm nem is tudom hogy jött.

Nem éreztem magamat kövérnek csupán élveztem azt hogy egyre kevesebb számot utat a mérleg

Mindig ettem a családdal viszont nagyon keveset. De volt olyan is hogy csak ebédre ettem mindenből kicsit és az volt az aznapi étkezésem. ahogy mentek le a kilók úgy csökkent vérzésem hossza és mennyisége, majd kimaradt.

Nem jön nem jön elmentünk nődokihoz írt fel erős hormongyógyszert nem hatott . A szüleim egyáltalán nem vették észre hogy baj van. Nekem kellett rádöbbenjek arra ez így nem mehet tovább, mert én még gyerekeket akarok.

Hát elkezdtem enni szépen visszahíztam a leadott súlyt és lásd csodát lett menstruációm :D

Mára egészségesen táplálkozom és boldog vagyok a párom mellett 63 kg-an is :D

7-es korom óta 70kg felett jártam.. egyfolytában fogyókúráztam,soha nem ment le semmise.. két évvel ezelőtt,egy szerelmi csalódás miatt két hét alatt 15kg-t fogytam.. nem ettem. nem voltam éhes,egyfolytában csak sírtam.utáltam magamat. mikor kijöttem két után ebből az állapotból,meglepő volt,hogy csupán 60kg,vagyok ami oly rég nem voltam. ezek után nem is akartam enni. végül 52kg-val befejeződött ez az időszak,mert a párommal kibékültünk,és nagyon boldog voltam. azonban a két év alatt újra meghíztam és ismét 69kg-t mutatott a mérleg ez év márciusában.

besokalltam. most március óta teljesen kivagyok idegileg a súlyom miatt. utálom magam,hogy ennyire eltunyultam,és undorító lettem. ugyan 49kg-t mutat a mérleg,de akkor sem érzem magam csinosnak.

hashajtóztam magam.hánytatni nem tudtam,képtelen voltam rá. nem feltétlenül anorexiának mondanám a betegségem,inkább csak súlyos önértékelési problémákkal küszködöm,gyermekkorom óta!

legalábbis az orvodok szerint..

Nem vagyok biztos benne, hogy anorexiás vagyok ezt kiemelném!1 hónapja kezdődött. Az vitt rá az egészre, hogy borzalmasan éreztem magam a testemben és mindig is sok bántást kaptam, de egy igazán szíven ütött. Akkor határoztam el, hogy erős fogyókúrát fogok csinálni. Volt, hogy egész nap nem is ettem semmit vagy 1 banánt. De voltak ilyen falási rohamjaim. Amikor nem látott senki gyorsan tömtem magamba a frissen készített tésztát az edényből. És mindig számoltam, hogy a falási rohamok közben max 8 villát ehetek. Tornáztam de azt sem minden nap mert nem volt rá időm, voltak hetek amikor sokkal erősebben nyomtam a diétát amikor egész héten összesen annyit ettem mint egy étteremben a gyerek adag. Még mindig benne vagyok ebben a folyamatban eddig körülbelül 7 kilót fogytam. Most napi 1 normális adagot szoktam enni de van, hogy azt nem egyszerre hanem, másfél óra kihagyással eszem a másik felét. Még mindig vannak olyan napok amikor max 1 banán az étkezésem része. És minden nap 4-5-6 körül eszem először. A falási rohamokat eltekintve(ami heti 1-szer van) max 500 kalória. De sokszor 350-400nál le állok.

Nem vagyok biztos abban, hogy bánom, hogy étkezési zavarom van mert kezdem kicsit jobban elfogadni magam de még messze a cél.