Mi a helyes vendégségben, ha valamit nem szeretünk azt erőltessük le magunkon, vagy inkább jelezzük másnak, hogy nem kérünk abból az ételből, valamint mi a véleményetek a gyerekkori tömésekről?

Az én helyzetem kicsit másabb, mint a nagy átlagnak. Gyerekként nálunk az evés, és az etetés egy külön cirkusz volt. Voltak ételek (amiket most sem szeretek) amiket egyszerűen nem akartam megenni, a szüleim, pedig ezt nem tűrték el, mivel a válogatás szégyen szerintük. Ha fél óráig ültem sírva az asztalnál akkor addig ültem ott, ha meg még nyakasabb voltam, akkor egyszerűen belém tömték az ételt, aminek többször az lett a vége, hogy a tömés végén vissza is jött. Azóta ez a kényszer már megszűnt szerencsére, de annyi maradt még belőle, hogy szégyenkezem, hogy elég sok étel van amit nem szeretek, és ezt nem merem elmondani senkinek. Ami miatt meg szenvedek, mert olyan ételeket eszem meg vendégségben, amiket utálok. Elhatároztam, hogy ezen változtatok, de félek, hogy mit ezért meg fognak utálni, és kiközösítenek, tudom, hogy ez fura, de gyerekként sok olyan megjegyzést kaptam, hogy "szégyelld magad, ilyen válogatós gyerek senkinek sem fog kelleni, mindenki csúfolni fog miatta", és ez még mindig bennem van, mint gát. Szerintetek mi a rosszabb, ha valaki hazudik, és undorodva eszik meg valamit, vagy őszintén elmondja, hogy ő azt az ételt nem szereti?