Mi volt az eddigi legrosszabb élményed a hasmenéssel, hascsikarással kapcsolatban?

Kisfiam hurutos volt és 3 napra kórházba került.

Természetesen ott voltam vele és természetesen mindketten elkaptuk a hányás-hasmenés járványt.

Rajtam jött ki először, de mázlinkra az utolsó éjszaka.

Szegény gyerekkel így sem tudtam foglalkozni, mert folyamatosan fostam.

Az első hullám hajnalban volt, amikor végre lefeküdtem a mama szobába.

Arra ébredtem, hogy szabályosan és visszatarthatatlanul befostam.

A szerencsém az volt, hogy szinte csak víz jött és mivel ruhában dőltem le, így nem kentem össze az ágyneműt.

Barátnőm mesélte, hogy Ő egyszer az esti gimiből hazafelé menet fosott be.

Fehér gatya volt rajta, így nehéz volt titkolni a dolgot.

Szerencsére a buszon már kevesen voltak, így a busz hátuljában meg tudott húzódni.

Mikor hazaért és a férje ajtót nyitott, már zokogott szegény, annyira cikinek érezte.

Mindezt már könnyesre röhögve mesélte.

En az Elte-re mentem, a matek felvetelimre. Kilenckor becsuktak az ajtot, es azt mondtak, hogy most ket oran keresztul se ki, se be. Bar elotte elmentem wc-re, 9:15 korul iszonyatos modon ramjott a foshatnek. Szoval nagyon erdekes volt igy a felvetelimre koncentralni.

Vegre 11 ora lett. Rohantam ki. Kb telefostam a Wc-t, es akkor vettem szre, hogy nem volt papir.Hat sejthetitek...

Volt nalam 2 db hasznalt papirzsepi, nem volt eleg semmire. Aztan levettem a nylon harisnyamat, az se. Vegul valami mopfejjel toroltem ki. Tudom szanalmas :D es itt jon a lenyeg. Osszekentem a bluzom ujjat is, es nem volt egy rohadt szappan se a wc-ben. Szoval szarszaguan szepen visszasomfordaltam a terembe, de iszonyat ego volt, szoval beadtam a lapomat es eljottem. A metron meg a buszon mindenki csak fintorgott, bar a buszon legalabb ki tudtam nyitni az ablakot, de sose egtem ennyire.

Mondanom se kell, nem vettek fel. Elszartam :D

Németországban nyaraltunk idén. Egyik éjszaka arra ébredtem a szállodában, hogy iszonyatosan kell vécéznem, de a végsőkig húztam a felkelést, mert rázott a hideg.

A vécé ugye bent volt a szobában, de én amikor felkeltem valamiért azt hittem (gondolom a láztól) hogy kollégiumban vagyok és elindultam a folyosó végére, ahol a vécét sejtettem.

Szerencsétlenségemre az utolsó előtti szoba lakói akkor támolyogtak haza buliból és bementek a szobába, én meg azt hittem, az a wc és mentem utánuk. Addigra már ömlött rólam a víz, hihetetlenül csikart a hasam, és hányingerem is volt.

Odahánytam az ágyuk elé, ők meg be voltak állva, azt sem tudták mi van.

Amikor kitessékeltek a szobából, visszafelé menet sűrű káromkodások közben összefostam magam.

Addigra párom is felébredt és keresett.

Félig ájult voltam már, mikor berakott a zuhany alá, és hívta a mentőket. Magas lázzal kerültem kórházba, és egy hónapig voltam beteg. :(

Azóta se jöttem teljesen helyre, felborult az anyagcserém, kikészült a vesém.

Amúgy utánunk az utolsó előtti szoba lakói is megbetegedtek, de ők gyorsabban meggyógyultak, mint én. Párom is elkapta, de ő is jobban viselte.

Néhány éve történt.

Lánytáborban voltam. Nagyon jól éreztük magunkat, minden szuper volt.

Majd jött az ebéd. Nagyon jóízűen ettünk. De délután az egyik szobatársam borzasztó hasfájásra panaszkodott. Először azt hittük, meg fog neki jönni, de elmondta, hogy néhány napja múlt el. Majd később a tábor fele erős hasfájásra panaszkodott. (Van, aki már viszont látta a WC-n az ebédet.)

Szörnyű ételmérgezésr kaptunk. Egész éjjel hosszú sorok voltak a mosdók előtt, közben már mindenki borzasztóan érezte magát. Kivéve 2-3 lányt, akik nem ettek az ebédből. (Jobban is tették.) Reggelre már majdnem mindenki halálán volt, nagyon fájt a gyomrunk, ami mellé borzasztó glugyogás, haszuborgás, hascsikarás, puffadás, hányinger, fejfájás társult. Egy-két szobatársamnak a mensi miatti hasgörcs csak hab volt a tortán.

Délben kaptunk gyógyszert, de az érzékeny gyomrunkban nem nagyon maradt meg.

Mindegy, a többi részét nem akarom elmesélni, mert borzasztó volt.

Legalább az az 2-3 lányttársam nem kapott ételmérgezést.

17/L

Nem volt időm megmelegíteni, ezért hidegen ettem egy tál tésztát valami húsos szósszal.

Néhány óra múlva hirtelen nagyon csikart a hasam.

Mondom magamban: "Mi volt ez? Ú, ez a hasam! Kár volt megenni azt a tésztát! Jaj... Rettenetesen fáj! Mindjárt szétrobban a hasam!"

Elindultam a WC felé, de már útközben olyat csavart a hasam, hogy rögtön, egy hatalmas szellentést követően befostam.

Megkönnyebbültem, de nagyon kínos volt utána hazamenni. Főleg, hogy néha még egy-két gáz is megmocorogtatta a pocim.

18/L

Valamilyen különleges krémet kentem kenyérre, megettem (3 szeletet is), de utána olvastam, hogy ez már 7 éve lejárt.

Aznap este a barátnőimmel pizsipartiztunk, akik mesélték, hogy egész éjjel azt hallgatták, hogy zuborog a hasam. Biztos így volt, hisz hajnal felé erős csikarásra ébredtem (egész éjjel fájt a gyomrom), majd rohantam a WC-re, ahol egyszerre hánytam és fostam. Szerencsére 3 perc alatt elmúlt és jobban lettem.

Reggelit viszont nem bírtam enni, de jobb is, hogy nem ettem. A barátnőim romlott tojásos szendvicsektől rémes hasmenést kaptak.

Nekik még hangosabban zuborgott egész nap a hasuk. Jelezte, hogy valami nincs rendben.

Azt a két napot azóta "hasmarsnapnak" hívjuk.