Pók fóbiám van. A többi bogarat sem csípem de a pók a legrosszabb. Mit tehetek ez ellen, hogy ne rettegjek ennyire tőlük?

Olvass utána, milyen módszerek léteznek saját magunk meggyőzésére. Nálam például az vált be, hogy amitől féltem, arról minél többet megtudtam, és rájöttem, hogy nincs mitől félnem.

De az első amit tegyél meg: soha többé ne mondd és ne is gondold azt, hogy fóbiád van. Mondd úgy: tartok a pókoktól. Tudom, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de egyrészt ez a helyes kifejezés, másrészt mivel az ilyen dolgok az agyban dőlnek el, az agyat sokkal könnyebb átprogramozni a "tartok a pókoktól" állapotról, mint a "fóbiám van" állapotról.

Én rettenetesen féltem tőlük, de aztán egyre több pók volt a házban. Tavaly nyáron pl. odáig fajult a helyzet, hogy naponta 3-4 hatalmas pókot kellett elkapnom, esténként itt volt a sok hatalmas zugpók is. Miután minden nap ez volt hozzászoktam és már nem féltem tőlük annyira. Mostanában már nem volt annyi pók (szerencsére) de ilyenkor igyekszem megőrizni a múltkori eseményeknek az emlékét, hogy legközelebb ne kelljen újból kezdeni az egész folyamatot, hanem lendületesen el tudjam kapni őket.

Esetleg kérj meg valakit, hogy egy nagyobb pókot fogjon be neked egy üvegbe és vidd be a házba, szobádba (kimászni úgysem tud) és nézegesd. Egy idő után nem lesz olyan ijesztő.

Nekem így sikerült. De azt hozzátenném, hogy most se nagyon tudnám a kezembe venni azokat a nagy vastag lábú pókokat, amelyek akkorák akár egy 50 forintos érme. De én ezzel is elégedett vagyok, mert leütni, zsebkendővel megfogni meg merem.

Ezzel nem vagy egyedül! :)

Én is nagyon félek tőlük. A poharas megoldást én úgy szoktam csinálni, hogy gyorsan a pohár alá csúsztatok egy papírt, és úgy kiviszem. De volt már olyan is, hogy megláttam a földön egy példányt, és egy könyvet dobtam rá... Volt, hogy nem talált, és olyankor menekültem... Tudom, ez már tényleg fóbia, de nem tehetek róla. Régebben úgy próbáltam enyhíteni a pókokkal kapcsolatos félelmeimet, hogy beszéltem hozzájuk, illetve elneveztem őket. Tudom, hogy őrültségnek hangzik...

Másrészről viszont, ha bebeszéled magadnak, hogy nem fog bántani, meg hogy a pók jobban fél, mint te, és ezt el is hiszed, akkor lehet, hogy javul a helyzet.

Bocsi a kisregényért! :)

Érzékenyen érint a téma.

Azért remélem, segítettem! :)

Érdekes, én sosem alkalmaztam a poharas megoldást. :)

Én mindig zsebkendővel megyek rájuk, és aztán eldobom a kukába mindenestül. Tudom, nem túl kíméletes...

Párszor volt, hogy nem tudtam elkapni és átszaladt a kezemen a nagy pók, kicsit sem voltam bosszús... :D

Egyébként érdemes utána olvasni, a legtöbb pók nem is tud minket megmarni illetve ezeknek a benti pókoknak általában nem veszélyes a csípése. Másrészt ha pl. éjjel átmászik rajtad akkor az semmi kárt nem tesz benned. Ha pedig ráfekszel akkor annak vége, nem fog megcsípni.

Amúgy elég ügyesek, a plafonon ha mászkálnak is nem nagyon szoktak leesni.

Régebben én minden este 2 órát töltöttem azzal, hogy átnézzem az ágy körüli részt és a szobát, nincs-e valahol pók vagy valami.

Nekem a tv ment mindig, beállítottam időzítőre, illetve mp3-t hallgattam és azzal aludtam. Így sikerült nagy nehezen nem a pókokra gondolnom.

Amúgy kérdező... A legtöbb 50 ft-s nagyságú pók (a házban) inkább kaszáspók, ami korhadt növényi részeket eszik (nem tud megmarni), igazán törékeny kis állat. Még kitenni se tudod mert letörnek a lábai :(

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amit te láttál az nem lehetett másfajta pók de ezek a nagyobbak általában zugpókok és hasonlók, amik a földön mászkálnak és aztán elbújnak sarkokba és hasonló helyekre.

Mindenesetre nem tudom mit okoskodok, kiráz közben a hideg. :DDDDD