Mitől van az, hogy lány létemre ha kaja van előttem? .

Második vagyok.

Szerintem mindenki máshogy eszik, én is szenvedéllyel eszem, úgy is főzök, minden mást is szenvedéllyel csinálok.

Nem úgy eszem, mint egy disznó, de, ha éhes vagyok, akkor ESZEM, a szó szoros értelmében, gyorsan, és élvezettel, és nem fogom vissza magam.

Én enni szoktam, nem csipegetni, nassolgatni.

És utálom is, ha elvárják, hogy turkálgassam a kaját.

Az evés is, meg a főzés is egy élvezet, miért ne ennénk jóízűen?

Ja, és kövér sem vagyok, még vaskos, dundi sem, mert akkor eszem, ha igazán éhes vagyok.

24/L

Állítólag nagyon jóízűen tudok enni. Ha leülök enni és ül mellettem valaki aki nem is éhes, az is elkezd enni. Csak szintén ilyen emberek mellett szeretek enni. Gyerekkoromtól utáltam a kést mint olyat. Anyuék nagyon sokat cseszegettek vele. Öcsém már 6-7 éves korában csak késsel villával volt hajlandó enni. Én meg 10-12 évesen se. Bármennyire figyeltem és akartam a kaja végére azt vettem észre, hogy már nincs a kezembe a kés. Anyu egyszer panaszkodott is a napközis tanáromnak, ő azt mondta, hogy majd odafigyel rám. lelkiismeretes tanár volt. Szegény képes volt saját kajájáról lemondani, állt a hátam mögött fogta a kezem és gyakorlatilag etetett. Együtt mozgott a kezünk. A kést mint olyat tuti biztos vagyok benne, hogy mindezekért dacból nem vagyok már hajlandó használni. Tudok kulturáltan enni, de igazán azt élvezem, amikor simán kézzel ehetek. Persze csak olyan kajákat amik ezt megengedik.

Párom ilyen típus mint te a leírásod alapján. Sokszor fogom a kezét evés közben, hogy lassítsak a tempóján. 1 zsemle 2 harapásból áll nála és már végzett is.

Én a fentiektől függetlenül órákig képes vagyok 1 tál étel megevésén szütymögni. 1 harapás, majd elmegyek a sóért, jön a következő, majd keresek szalvétát. És érdekes, hogy ha mindent magam elé teszek, akkor is van miért menni. A munkahelyemen még a tányérral a kezemben is dolgozok és úgy eszek.

Tuti biztos vagyok benne, hogy ez egy nagyon rossz beidegződés vagy valami gyerekkori problémára vezethető vissza. valami olyanra ami senkinek nem tűnt fel, mert egészséges, boldog családban nőttem fel.

Úgy értettem, hogy nem azért eszem, mert kajafüggő vagyok, akinek más élvezet nincs az életében, és ettől el lennék hízva.

Láttam olyat is, kolléganőm volt, 120 kiló, és tényleg szó szerint zabált.

Az már csúnya látvány volt, az evése, úgy evett, mintha kergetnék, hogy "egyél még, egyél még".

Nyilván ezért hízott így el.

De, ha valaki jó étvággyal eszik, azt nekem jó látni, és azt is, ha az én főztömet jó étvággyal eszik meg, dicsérik, mert a főzésbe beleteszem szívem-lelkem.

Meg a kajálásba is.