Vannak itt finnyások? Mennyire vagytok azok? Mikor alakult ki nálatok ez? Milyen okokra vezetitek vissza a válogatósság kialakulását esetetekben?

Én is nagyon válogatos vagyok.Zöldségeket meg főzelékeket képtelen vagyok megenni,olyan szinten undorodom tőlük,hogyha az illatát megérzem vagy meglátom elkezdek öklendezni.:D

Amelett utálok egy csomó dolgot.pl.mártások,öntetek ,majoniz,mustár,vaj,tejföl,egy csomó hús,a cukros üditők,pláne a szénsavas üditők,gomba és egy óráig lehetne sorolni,szinte alig van amit megeszek.

Fogalmam sincs miért és hogyan alakult ez ki,mert kisbaba koromba állitólag imádtam a főzelékeket(el se tudom hinni,hogy ilyen is volt)de oviba már semmit se ettem meg,az óvónéni ki is akadt,azt mondta olyan válogatos gyereket,mint én 30éves pályafutása alatt nem látott.

Nem ettem meg semmit,mindig úgy hoztam otthonról kaját,aztán a többi gyerek is átvette tőlem,és nem akarták oviba megenni az ebédet.Ezután hoztak egy olyan szabályt,hogy tilos volt bevinni másféle ételt.Eltelt egy két hónap mindenki visszaállt a régi rendre,ette ami volt,kivéve én,én úgyanis hónapok múlva se néztem rá,hanem reggeltől késő délutánig nem ettem egy falatot se.Miután látták,hogy inkább éhen halok,minthogy megegyem azokat a kajákat,végül módositották a szabályzatot,senki se hozhatott be kaját,csak én. =)

A mai napig ilyen vagyok,nem egyszerüen finnyás,de ha már az illatát megérzem hánynom kell,nemhogy megkóstolni,olyan mélyen gyökerezik bennem az undor,hogy még a mai napig is inkább éhen halnék,de megenni nem tudnám.De fogalmam sincs miért alakult ki,ha kisbabaként még semmi bajom nem volt vele.

Ez nem baj, hanem tök természetes. A szervezet okos: tökéletesen tisztában van vele, milyen anyagokra van szüksége. Nem kell, nem is szabad kivétel nélkül mindent megenni, amit eléd raknak. Vagypedig, keveset kell enni, csak olyanból, amit kívánsz/elfogadsz. Ne edd magad túl. Minden étkezés előtt várd ki szépen az éhség-érzetet. Figyelj oda, milyen kajákra vagy kiéhezve. Ennyi.

Én, mondjuk nekem könnyű, mert mostmár külön élek, de teljes mértékben más kajákat eszem, mint a szüleim. Máshogy vagyok összerakva. Ezt el kell fogadni. Engem is hurcolásztak orvoshoz, de a megoldás az volt, hogy munka, saját kereset, ilymódon az ízlésemnek megfelelő életmód. Majdnem teljesen vega vagyok. És azóta tök jól érzem magam érzelmileg, lényegesen nagyobb kedvvel kajálok és többet is.

Azt utálom a legjobban, amikor valaki beleeszik a közös edénybe, mondván, hogy megkóstolja. Én abból ugyan már nem fogok enni, amibe vlaki belenyalakodott. Akár rokon, akár nem. Sztem ez undorító.

Én ebben vagyok finnyás.

17:33-as! Nálunk is ez a gond, hogy én homlok egyenest más ételeket szeretek mint a szüleim ezért a legtöbb ételből ami az asztalra került egyáltalán vagy nem szívesen ettem és ez nagyon rossz volt. Én teljesen más dolgokat készítek magamnak, amit meg a szüleim nem szeretnek.

18:55-ös! Ez azért egy kicsit túlzás, nem? Aki készíti az ételt az is belekóstol hogy tudja milyen, te akkor már azt nem eszed meg? Vagy ha valamelyik családtagod vagy a párod belekóstol akkor azt már undorítónak tartod?

Persze én is megkóstolom a levest, hogy elég jó-e, de tiszta kanállal. És nem beleeszek, hanem csak kiveszek belőle egy kis adagot, és azt kóstálom meg. A nyálas kanalat nem mártom bele újra a levesbe.

Nekem ez a dilim, erre vagyok finnyás na!

Én is egész kicsi korom óta finnyás vagyok. A dolog hamar kiderült, ha olyan ételt adtak nekem ami nem tetszet azt kihánytam. Ha tejet, hagymát (főzve vagy sütve) kell ennem akkor azt kihányom. Húst nem eszek, de a zöldségeket is csak nyersen. Gyümölcs, joghurtból csak kis mennyiséget tudok enni, mert elkezdek öklendezni. Nincs semmilyen étkezési betegségem (pl. bulímia), csak nagyon érzékeny a gyomrom.

Ha az étel nem friss (pl. tegnapi) azt sem eszem meg. Ha van egy icike picike dolog ami nem tetszik az ételben akkor sem eszem meg. Borzasztó szokás, főleg így felnőttként, sokan cikiznek ez miatt. Próbálok változtatni a dolgon, pl. az segít ha nem nézem az ételt evés közben, hanem előrre bámulok vagy elterelem a figyelmemet (pl. rádiót hallgatok, olvasok stb.)