Ez étkezési zavar? Mi a bajom?
Körülbelül két éve kezdődött, hogy egy nagyobb trauma ért és egy hétig nem ettem. Azóta sem tudtam igazán enni, de egyre kevésbé és kevesebb dolgot eszek meg. Éhes szoktam lenni, de ignorálom. Sokszor bűntudatom van, mert nem eszek eleget és mindenki ezzel piszkál és megjegyzéseket tesznek. Azt érzem, hogy minden szétesik körülöttem, de ez az egyetlen amit én irányítok. Ha enni kell vagy ételről beszélnek, kérdezik mi legyen az ebéd akkor kiakadok és feszült leszek. Azt is észre vettem, hogy ha egyszer eszem akkor nem eszem többet, mint mások de ugyanazt az adagot én megeszem max másfél perc alatt, amíg mások még 10-15 perccel később is azt az egy tál ételt eszegetik. Nem tudom mi a bajom pontosan.
Borderline vagyok és szedek háromféle gyógyszert, azt mondták az étvágyam nőni fog, de semmi nem változott. Megint napokig nem ettem.. A BMI is 13.4, ami nagyon kevés de az interneten semmit nem találtam ami hasonló problémát írt volna le. Azon nem aggódom, hogy kövér leszek vagy hízom, mert képtelenség. Mondjuk az igaz, hogy rosszul voltam magamtól amikor normál súlyom volt, de én csak azt érzem ez amivel letudok vezetni az érzéseim és kontroll alatt tartani a dolgokat. Igazából nem is látom magam csontsoványnak, pedig mások szerint az vagyok és valahol én is tudom de még sem látom.
válasza:Mennyi idős, milyen nemű vagy?
Talán anorexia lehet itt...
26 éves nő vagyok.
Korábban is voltak ilyen periodusok amikor kevesebbet ettem, de soha nem ilyen hogy napokig, pedig éhséget is érzek.
Eleve borderline vagyok, valószínűleg mert intézetben voltam sokáig és bántottak és ezért alakult ki.
Viszont ez a trauma tényleg megviselt és depressziós voltam. A terhességem közepén halt meg a nevelőapám és rá egy hónapra sem tudtam meg, hogy a párom lehet megcsalt és hiába kértem legyen őszinte, várt addig amíg haza hoztak az újszülött babám. Onnantól kezdődött egy hétig nem ettem, csak feküdtem hetekig. Utána sikerült két évembe telt, hogy jól érezzem magam és önbizalmam is lett egy időre. Megismertem egy másik férfit, de ő sem volt őszinte hozzám és egy év után derült ki. Igazából eddig még senki nem volt őszinte az életemben hozzám. Közben tanulok és vizsgáim is voltak, pánikoltam is, de gyógyszerrel jól vagyok. Az egyetlen probléma az evés és a szörnyű gondolatok amik kisérik a napjaim, értéktelennek érzem magam. És senki nincs aki mellettem állna és segítene.
válasza:Hát ez szomorú és egyben ijesztő, mert minden súlyos problémád mellett anya is vagy. El nem tudom képzelni, hogy ilyen elmeállapotban hogyan tudod elvégezni a feladataid a gyerek körül, ha egyáltalán nálad van még.
Úgy tűnik a gyerekre így nem marad már semmi érdeklődésed, érzelmek ilyesmi.
Nagyon sérült ember vagy, ezt jól látod, lehet klisé amit mondok, de ha nem erzed magadban az erőt hogy összeszedd magad, se kedvet erre, akkor sajnos a kilátások nem jók.
Jó pszichológust sem könnyű találni, pszichiater meg gyógyszerrel töm. Nem könnyű, itt már csak az életerő ami segít! Ha van!
válasza:A gyerek érzi a lelkivilágod, a kisugárzásodból, nem tudod eltitkolni.
Azt hogy nem élvezed az anyaságot, érzi és magát hibáztatja, hogy ő rossz es azert van visszautasítva.
Az írasodból is az tűnik, hogy nagyon elvagy foglalva magaddal, a saját sérelmeiddel, a köldököd körül vagy, pedig az életed már nemcsak rólad szól, meg a gimiben mi volt.
Túl sokat keresed mások elfogadását elismerését. Hát azt várhatod!
Te a sajat magad es a gyereked érdekeivel kéne foglalkozz, nem azzal, hogy ki hogy vert át es hol az igazság.
Úgy gondolom, hogy a gyermeket sajat akaratból tartottad meg, nem pisztollyal tiltották meg az abortuszt
Ehhez képest úgy viselkedsz, mintha a sors ráddobta volna, habár te már úgyis olyan sértett voltál!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!