Anorexiából gyógyulóként sokat eszek? Folyamatosan tele vagyok...

Ez nem sok és nem elég, mellesleg kőkeményen beteg vagy.

Alap, hogy a gyógyuláskor kidobjuk a mérleget, a konyhai mérleget ÉS az összes kalóriaszámláló szrt.

Egyébként én a recoverym alatt minimum 3000-3400 kalórián voltam. MINIMUM!, mert kellett - orvosi előírás -, de extrém éhségben a napi 5-6000 is megvolt.

És? Elhíztam? Nem. Ettem mert éhes voltam, és full nem érdekelt, mennyit meg mit.

Mindent is. Te viszont beteg vagy.

40g kenyér

20g humusz - ez NEM reggeli, már bocs, és miért méregetsz mindent kényszeresen? Tudom, milyen nehéz, de bszd ki a mérleget a fenébe, és egyél normálisan, amit szeretnél.

Másképpen az életben nem gyógyulsz meg - igen, nagyon rossz lesz mentálisan, érzelmi vihar az elején: sírás, ellenkezés, bizonytalanság, feszkó, még több feszkó, sírás, még több sírás, de ez ezzel jár.

Nekem nem telt el nap, hogy ne bőgtem volna valamin, mert úristen túl sok, úristen, zsírosabb túrót használtam, úristen, ez tészta, úristen, vacsoráznom is kell (normálisan), stb. stb.

Azon sírtam, hogy egy korttyal több tejszín ment a reggeli kávémba - mindenen.

És? Szívás, aztán idővel megtanultam, hogy az étel az élet, és nem dől össze a világ, hogyha 2x annyi sajtot teszek a spagettimre vagy 2x annyit eszek, mint a barátom.

5-ös, egy anorexiásnak ezt nem tudod megmagyarázni. Ő abban a hitben él, hogy gyógyul - mivel már nem napi egy almán él, de nem gyógyul.

El kellene mennie orvoshoz, dietetikushoz, és egy min 3000 kalóriás étrendet készíteni közösen, amit szigorúan betartatnak vele.

Normálisabb országokban ez így működik, ahol komolyan veszik az étkezési zavarokat.

Nálunk meg. Amikor én mentem 40 kilósan, annyit mondtak: egyél többet. WOW :D Köszi, ez aztán a kezelés.

Aztán végül magamtól gyógyultam meg, magamnak írtam étrendet, mert szaksegítségre nem számíthattam. Sokkal nehezebb volt így, de sajnos ez a valóság.