Miért kívánhatom újabban őrülten a csípőset?

De nem is kicsit, szinte reggel-délben-este is az kéne! Meg vagyok érte veszve.

Mondja ezt egy olyan nő, aki eddig nem is bírta a csípőset!

Minden kajánál meg kellett kérdeznem, hogy ugye, nem csíp? Ha véletlenül ráharaptam egy picit pikánsabb falatra, taknyom-nyálam egybefolyt. Itthon SOHA nem főztem csípősen, mindig utólag erős pistázta meg az, aki akarta.

Most meg chillimaggal szórok meg kb mindent, és úgy ropogtatom, mintha mogyoró lenne! Hirtelen kezdtem el kívánni, és ezzel egyidőben bírni is. Már nem folyik a taknyom tőle.

Csípős hamburgerek, csípős kínai, csípős pizza, megküldve még plussz chilliszósszal.

Itthon én csinálok a húslevesből paradicsomlevest, ez eddig a férfi családtagokra volt jellemző.

Olyanokat meg tudok enni baltaarccal, ami a Carolina Reaper-en szocializálódott idős apukámnak is becsületére válik.

Mintha nem is én lennék!

Mi a fene történik velem?