Mi történne ha sokáig nem ennék és nem aludnék és csak őrülten melóznék?

amikor elköltöztem és senkisem segített és sokat kellett spórolnom akkor is ez volt.

mégsem ájultam el.

inkább elájulnék mindíg.

nem akarok a munkatársaimmal soha többet eggyütt lenni.

értem. köszönöm az infókat.

volt hogy kiugrott a vállam és azt is magasról leszarták. Nagyon nem bánnak az emberrel emberien.

Megmondom hogy szép mosolygós, kedves, társalgós nnő vagyok. a férfiakkal is jól kijövök annak ellenére hogy nem hagyom magam taperolni stb.

de...ha gondjaim vannak akkor van hogy direkt kiszúrnak velem. ha elintéznni valóm van pl. bírósági vagy fogászati akkor is. ha jókedvem van csakazért is élvezetből belekötnek az emberbe hogy jót szórakozzanak. pedig ilyen undorító dolgok nélkül is jól tudunk szórakozni. valahogy olyan mintha valami szörnyek lennének belűl valójában és élvezik ha mást baszogathatnak apró dolgok miatt. volt hogy csak kérdeztem a partnerem hogy hova tegyek valamit. az egyik főnök beszólt. minek kell ez?

van hogy tényleg fingja sincs a dolgokról és beleugat.

kötekednek apró dolgok miatt. pedig örüljön hogy nincsen káosz stb. ha nincs gubanc akkor csakazért is csinálják a feszkót.

szerintetek ez vezetői viselkedés? iszonyú gyerekesek tudnak lenni. na de ha nagy a baj akkor nyüszítenek mint a beszorúlt kiskutyák. aztán csak kuncsorognak.

azért nem vesznek fel mert muszály megírnom hogy van melóm,de váltani szeretnék. de ha vannak olyan jelentkezők akiknek nincs munkájuk, persze hogy őket választják. volt hogy nemírtam meg hogy van melóm. na amint kiderűlt pipa lett rám aki feladta a hírdetést.

valamint nálunk egyre inkább bezár minden. alig van valami butik/meló stb.

ha férfi lennék jobb lenne,mert a várost folyton széttúrják. arra mindíg van jelentkezés az ilyen építkezéseknél. de engem nő létemre nem vesznek fel.

gondolom hiába is tenném. hamar kidobnának a kórházból hogy dolgozzak mert olyan kevés is az ember mindenhol.