Evés zavarral élek évek óta, nagyon kevés fajta ételt tudok megenni, valaki ezzel volt már pszichológusnál?

Sziasztok!

20 éves lány vagyok, bántalmazó családban nőttem fel hosszú éveken keresztül, gyermekkoromtól kezdve. Nem szeretek erről beszélni,de ez az utolsó esély számomra,hogy változni tudjak..:c

(Nagyszüleim neveltek,Édesanyám és Édesapám elváltak.Édesanyám velünk élt, de nem foglalkozott velünk.)Több ágon fut ez a dolog, lényegében az evés zavarom kialakulásának az oka az, hogy akkoriban 5 evés koromtól kezdve felnőtt adagokat kaptunk a testvéremmel. Mindent amit kiszedtek meg kellett ennünk, ha ott ültünk órák hosszát az étel felett nagyon megvertek minket, tányérba verték a fejünket és egyéb más dolgok..Evés közben soha sem beszéltünk, egy étkezésnek nálunk mindig síri csendben kellett folynia. (Ami igazából teljesen érthető, csak mégis gyerekek voltunk)

Mikor már tele volt a hasam, nagyon rosszul voltam az adagok után, aminek sajnos rókázás volt a vége és később már nem akartam ugyan azt az ételt megenni..amit nyilván nem tehettem meg.. Évek múlva elköltöztünk Édesanyámmal aki párkapcsolatba lépett, s már a másik házban magunknak szedtük az ételt,nem azt amit nekünk kiszednek. A levesbe már nem tettem többé répát,zöldséget, sőt néha krumplit sem. Lehet, hogy egy hisztérikusnak tűnök és lehet meg fogom kapni, hogy örül az ember ha van mit enni, ez így is van. De a nagyszüleimtől borzasztóan féltünk és az evés mindig rettegés volt nekünk ahogyan más tevékenységek is. Volt hogy én tanultam, a Tatám felém állt, amitől persze beparáztam, mert tudtam ha hibát talál a szoba másik végében fogok landolni.. és elrontottam egy szót a munkafüzetemben minek következtében a fejem az asztalba verte ahányszor használatba akartam venni a radírt. Egy ilyen után össze szorul az ember gyomra, képtelen enni az idegtől. Rengeteg pszichológusnál voltam már, durvább és durvább esetekkel, amiket okoztak, de ezzel úgy érzem tényleg kezdenem kell valamit, mert így a gyermekvállalás nem lesz könnyű. Az élettől kaptam egy új esélyt, hogy élhessek és mindezt szeretetben. Vőlegényemmel szeretnénk 2-3 éven belül babát,de sajnos úgy nehéz lenne, ha nem tudnám megadni neki a megfelelő tápanyagokat csak mert az ízekről minden eszembe jut a "gyermekkoromról". Már egy olyan mondattól görcsbe szorul a gyomrom, hogy "gyerünk étterembe" "gyere enni". Úgy érzem sosem fogok tudni rendesen étkezni, mint a normális emberek, de nagyon szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy újra megtudjam enni azokat amiket megútáltam. Leírni is rossz és kínos.. Tisztelettel kérem , ha valaki tud egy jó pszichológust Pest megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye környékén aki ezzel kapcsolatban tud segíteni kérem jelezze nekem. Előre is nagyon köszönöm.