Mi történik, ha nem akarom szedni tovább a gyógyszereimet? Tönkrement az emésztésem?

Szóval pajzsmirigyes és IR-es vagyok. Utóbbi családi szinten hajlamosít, szülők-nagyszülők is cukrosak. Mindig is dagi voltam, meg nem voltak rendben a hormonjaim, most nem akarok hosszabban belemenni, a lényeg hogy a ciklusom volt az egyetlen panaszom, onnan kötöttem ki endokrinológusnál.

5+ éve járok hozzá. Pajzsmirigyre hormon, IR-re gyógyszer, az értékeim mostanra jók.

Viszont.... az életminőségem hihetetlenül leromlott az évek alatt. Mindig is telt voltam (ez ugye mindkét betegségnek tünete), de jó alakom volt minden dagiságom ellenére, szerettem a testem. Viszont az elmúlt pár évben mindenféle jojózással teljesen átalakult a testem, alaktalan tehén lettem, emellé több mint 20(!!!!) kilót híztam, pedig hát a gyógyszereknek elvileg a fogyásban kéne segíteniük...

Az emésztésem teljesen tönkrement. A gyógyszerektől folyton megy a hasam (ezt a dokinak jeleztem, változtatott a szedésen valamennyit, de szerinte normális mellékhatás), úgyhogy állandóan probiotikumot is szedek, ami hullámzást generál: hasmenés és székrekedés váltakozik. Aranyerem lett. IBS jellegű tüneteim vannak. Nem ehetek meg a strandon egy fagyit vagy kukoricát, mert nincs mosdó, nem mehetünk el egy étterembe, vendégségben nem ehetek semmit, mert szinte azonnal rosszul leszek utána. Nem mehetek el egy kirándulásra, vagy egy egész napos szabadtéri programra, mert több alkalommal előfordult, hogy rosszul lettem ilyenkor, és szégyenszemre be kellett kéredzkedni valahova mosdóba. Napi szintű a rexluxos savtúltengés és az állandó gyomorpanaszaim vannak, hol puffadok, hol görcsölök, hol fájok...

Az étkezésem nem rosszabb, mint a korábbi években - nem mondom, hogy tökéletesen eszem, vannak rossz szokásaim, de nem rosszabb, mint régen, és ahogy említettem: anno a zavaros ciklusomon kívül soha nem volt panaszom.

Szóval az életminőségem csak egyre rosszabb és rosszabb lett az elmúlt években, a doki meg csak azt hajtja, hogy a hormonjaimra ott a gyógyszer, egyek még kevesebbet és kész. Én meg már belefáradtam az egészbe.

Dokihoz nyilván járnom kell, mert kell a kontroll, de a kérdésem ezzel a sok rinyával az, hogy elutasíthatom e a gyógyszert? Mondhatom azt, hogy úgy érzem, nem jó, és nem akarom tovább szedni? Vagy akkor a doki is azt mondja, hogy nem kezel tovább? (Magánorvos egyébként.)

Nem szoktam az a fajta beteg lenni, aki mindent jobban akar tudni, de most így végignézve az elmúlt pár évemet tényleg minden csak egyre rosszabb és rosszabb.

Nem akarok beletörődni, hogy 30 évesen normális legyen az, hogy a sarki kisboltba lemenni is kihívás legyen, hogy minden reggel azért kések el a munkából, mert már megint indulás előtt megy a hasam.