Az anorexiások hogyan bírják megállni hogy ne egyenek pl egy sütiből? Mennyit esznek egy nap? És általában miket? Mennyit mozognak? És mit?

Bár nem vagyok anorexiás, és nem voltam annak az állapotnak a közelébe, de 2 éve nyáron bő egy hónapig éheztettem magam. Nem voltam dagadt, de még telt sem, még is úgy éreztem, nekem vékonyabbnak kell lennem. Tanácstalanul sportolás helyett megfosztottam magamtól a kajákat, napi egyszer étkeztem, vacsorakor, akkor is keveset szedtem. Azt is csak azért, hogy anyukám nehogy rájöjjön arra, amit csinálok (reggelit meg ebédet mindenki maga csinálja magának itthon, ezért azokkal nem törődött). Nagyon fájt az első napokban, a hasam korgott, de ez lett végül az, ami táplált, hogy folytassam. Hogy meglegyen ez a fájóan üres érzet, mert akkor tudom, hogy nem eszem túl magam. Így naponta a max 600 kalóriát ettem meg.

Nagyon sokszor volt, hogy kaptunk süteményt ajándékba, vagy a kedvenc ételeim voltak vacsorára, amikből akkor többször is ettem mindig, de fontosabbnak tartottam azt, hogy fogyjak. Így tudtam megállni, hogy ne egyek.

Változni úgy éreztem nem változók. A bordáim elkezdtek kilátszódni, tükörbe nézve viszont ugyan úgy ragadnak láttam magam.

Ezt az egészet az törte meg, mikor anyukám szólt, hogy a bátyám szerint nagyon vékony vagyok. A bátyámmal kiskorunk óta egy szót sem beszélünk, így ez a fajta törődés egy löketet adott. Emlékszem, aznap vásárlás előtt voltunk, szinte semmi nem volt otthon, de találtam elrejtve egy összenyomott Dörmit, amit 5 mp alatt benyomtam. Úgy még soha semmi sem ízlett.

Ekkor egyébként 14 éves voltam, egy évvel később pedig szintén fogyás céljából, minden nap kemény edzéseket csináltam. Első hónapban semmi, de utána hetente láttam a változást. Nagyon buta voltam, hogy azt tettem, amit, és remélem, hogy aki az anorexia felé halad vagy abban szenved, felépül. :)

Sok mostanában az anorexiás kérdés... De ez egy mentális betegség, nem egy fogyási módszer. A direkt koplalás sem egyenlő az anorexiával. Nincs "célsúlyuk", sokan konkrétan belehalnak az éhezésbe.

Értem én, hogy érdekel a téma, de akkor sem jó őket ennyire konkrétan számadatokról kérdezgetni. Nagyon könnyű visszaesni gyógyulási szakaszban is, és az arra hajlamosaknak pedig nagyon könnyű beleesni. Akár csak annyitól, hogy látja, hogy itt valaki mennyit eszik, és azt érzi, hogy ő "gyenge", ha többet.

Youtubeon viszonylag sok ember beszél róla, hogy nála hogy zajlott, inkább őket nézd, ha érdekel. És semmiképpen se így akarj fogyni.

Ez betegség.

Mivel az agy is zsírból van, egy idő után kezd a beteg mentálisan is leépülni.

És nos, van egy csomó kb halálos dolg amit csinálnak, evés helyett koffein, nikotin, drogok. Papírt, vattát esznek, hashajtóznak.

Emiatt sok anorexiás csaj egyszer csak random bekakál, pl az a videó, ahol a lánynak a jakuzzi medencébe kb belerobbant a feneke mindenféle figyelmeztetés nélkül.

A legtöbbjüknek csomókbqn hullik a haja, legalábbis a fejen. Az arcon, karon gyakran alakul ki erősebb testszőrzet, mert az alacsony keringés hatására állandóan fáznak is.

Van aki bulimiás is lesz, és falórohamai vannak, aztán megy hányni, a fogai, nyelőcsöve elerodálódik a gyomorsavtól.

A degeszreevéshez viszont nem tud idomulni a gyomor, felhasadhat, ami belső vérzéshez vezet, és műtétekkel jár.

Az éhezés ha megszakad, a test kétségbeesetten próbál magára valami súlytartalékot felszedni, szóval a jojó effektus is gyakori, és egyáltalàn nem minden anorexiàs sovány...sőt.

Kettes vagyok. Anyukám főztjét ettem, reggeli/ebédre pedig azt, ami itthon volt, és tudtam csinálni. De nem figyeltem különösebben a kalóriaszámra. Netes edzésterveket követtem, napi 1-1,5 órát edzettem.

És mint említettem, nem voltam anorexiás és a közelében sem voltam, tudom, hogy az betegség.