A sztereogram látás milyen hatással van a szemre?

Hát köszi. Igen, szeretem érvényesíteni az igazam, ha a másik fél ettől nagyobb önismeretre tud szert tenni, mert elkezd gondolkodni magán. Megvannak az okaim, hogy miért vagyok ilyen, és látom, hogy mennyi butaság történik abból, hogy az emberek játszmáznak. Meg akartalak tanítani, hogyha nem érted a válaszom, akkor mondd meg, ne pedig azt, hogy "igen de"...és felteszed újra a kérdést. Attól, hogy a többi kérdező gyagya, neked az nem ad mentséget. Vagy úgy gondolod, hogy te mindent megtettél, hogy befogadd a kérdésedre kapott választ? Az tény, hogy személyiségemből adódóan én nem úgy reagáltam rád, mint a többség. Mert én megmondtam. De gondolhatod, hogy attól, hogy mások nem mondják, még igen valószínű, hogy ugyanazt gondolják rólad, csak nem mondják a szemedbe. Tudom, hogy furcsa, de én ha már összefutottam veled, igenis pocsékolni akartam rád az energiáim. Ismétlem, a kiírt kérdéseddel semmi problémám nem volt. Azzal volt, ahogy másodjára reagáltál, hogy úgy csináltál, mintha értenéd a válaszom, és feltetted ugyanazt a kérdést. Meg sem magyaráztad, hogy miért gondolod ezt, miből következtetsz (csak később). Sokkal több tudásra tudsz szert tenni ezen túl, ha nem csinálsz úgy, mintha értenéd, hanem hosszas elemzés után megmondod, hogy mit nem sikerült megérteni. Mert így csak feltetted ugyanazt a kérdést, de én nem értettem, hogy mit nem értesz, ezért írtam hatszáz oldalt, és mérges lettem, hogy ennyi energiát kell felhasználnom rád (pedig gondoltam, hogy felnőtt vagy), de általában ha belekezdek valakinek az ügyébe, csak akkor hagyom cserben, ha már sokadjára sem tanul. Pl. volt már kettő nagykorú alkoholista tanítványom, és rájöttem, hogy na, rájuk tényleg nem érdemes pocsékolni az energiáimat, mert ők nem teszik bele az ő részüket. Csak elvárják, hogy tömjem meg a fejüket tudással. De ahhoz ők is kellettek volna. Másnaposan egyik fülükön be, a másikon ki, amit magyaráztam. Kialvatlanul jöttek, főiskolás létükre 5-ödjére mondtam el nekik a törtek műveleteinek szabályait (5. osztályos anyag!!!), satöbbi, és még ők sértődtek meg, hogy megmondtam nekik, hogy ezzel a hozzáállással csak szívni fognak az életben. Hát én megmondom na...szerintem az még mindig jobb, mint mikor engem éveken át kiközösítettek az iskolában, és nem mondták meg, hogy mit kéne tennem, hogy jobb legyek nekik. Még a tanár sem védett meg. Akárhogy is utálni fognak, inkább utáljanak azért, mert megmondom, mint hogy azért szenvedjenek később, mert senki sem adott nekik egyenes visszajelzést. Én megteszem másokért azt, amit értem nem voltak hajlandóak megtenni. És sok tanítványom van, akik 2-3 érdemjegyet javultak, mióta korrepetálom őket. De voltak olyanok is, akiknek a szüleik nem voltak hajlandóak elfogadni a tanácsaim, és a gyerekük önbizalma persze, hogy nem nőtt. Miért nem nőtt? Mert folytatták azt, hogy mondták a gyereknek, hogy "lusta", illetve olyan szülők voltak, hogy a gyerek fölött mindig nekik kellett igazuk legyen. Vagy volt, hogy nem értette meg, hogy a lányának pszichológus kell, mert nem elég, hogy belebeszélték, hogy diszkalkúliás (nem számolni nem tud, hanem koncentrálni és bízni magában...állandóan mondogatta, hogy ő meg fog bukni), az anyja meg sokszor viccből mondogatta neki, hogy "sötétke"...na most komolyan...nem fogta fel az anya, hogy ez nem jó a gyereknek, és hogy súlyos önbizalomhiánya van a lánynak. Tudom, mert nekem is volt/van, és tudom, hogy úgy nem lehet teljesíteni.

És persze azon anyukák gyermekeinek eredménye javult, akik hallgattak rám annak ellenére, hogy csak 22 éves vagyok. Mert bíztak abban, hogy lehetséges, hogy nekem olyan élettapasztalataim vannak, amik nekik nincsenek. A rám nem hallgató szülőktől és gyereküktől kb. fél év után megváltam. Nem fogok kertelni. Mert ha mindent olyan jól csinált volna eddig is, akkor nem lett volna rám szükség. Szóval hasonló élethelyzetekkel akarom most magyarázni, hogy próbálj meg ne olyan rosszként tekinteni arra, hogy én most beszóltam neked.