Egy vakon született embernek, ha 15 vagy több év után megjön a látása, nem kap sokkot a színektől és "látványtól"?

Aki születésétől fogva vak, az sosem fog látni, tehát sokkot sem kap a látványtól sem a színektől.

A vakságnak különböző okai lehetnek, de az biztos, hogy a látás kialakulásához a szemen kívül szükségeltetik azt az aggyal összekötő idegpálya és maga az agy erre kialakult területe is. Ha valamiért nincs látás, akkor sem az idegpályák sem pedig a külön terület nem alakul ki, így még ha sikerül is a szemet helyettesíteni valamivel, nem lesz ami közvetítse és feldolgozza a jelet. Ezen szervek fejlődése csak csecsemőkor után lehetséges, felnőttkorban erre nincs lehetőség.

Nagyon érdekes volna válasz olyantól akinek van ilyen élménye - de akár egy születet vak is - miképp értékeli amikor hall fényekről színekről.

Néhány gondolat:

A látás több mint a (pixel)látvány - a fizikai értelmében - hozzátartozik az agyi feldolgozás - az elvont belső látvány. Léterjön úgy is pl - ha olvasunk - látványmentes látás. Ilyen értelemben a vakoknak is van látásuk - alkotnak valamilyen képet a környezetről.

Amikor látunk - dolgokat látunk - a látáshoz hozzátartozik a pixelhalmaz részeire bontása és értelmezése, elvont tulajdonságok és összefüggéseik rendezése.

Ez egyébként valószínűleg a számítógépes látás alapvető megközelítésbeli problémája - a pixelhalmaz értelmezése - eléggé gyermekcipőben jár - nagyon konkrét dolgokat/formákat nagy munkával tudnak felismerni.

Mi egy pillanat alatt látjuk egy macskáról, hogy egy macska mert nem a sikeresen kürülhatárolt pixelhalmazt transzformálgatjuk meg hasonlítgatjuk valami etalon macskaképhez - ami esetleg nem úgy görbíti a farkát ahogy a képen, hanem a mi etalon macskaképünk egy elvont tulajdonsághalmaz: szőre van, feje-farka van, mérete - és innentől már talán még egyre célzottabban keresi agyunk a még szűkebb macska jellemzőket ami megkülönbözteti pl a kutyától.

Egy másik gondolat: a született vaknak alighanem fogalma sincs arról mi hiányzik mert - amíg nincs mihez viszonyítani - később hall arról hogy mások látnak a szemükkel és kitapintja a szemét ami nem lát - tud róla, hogy van ilyen.

De nagy kihívás fogalmat alkotni benne arról, hogy mi fekete és mi a fehér... a hó fehér - aha hideg a cukar fehér - aha édes... eee... a fehér az ami a hóban és a cukorban közös - ??? tulajdonságvetület ... amit érzékelünk az a dolgok teljes valóságának egy-egy tulajdonságvetülete - másik független dimenzió...

A nagy kérdés - ami mint a vaknak a szín - nekünk is nehezen jut az eszünkbe: vajon hány olyan tulajdonsága van a dolgok teljes valóságára - amire mint egészséges emberek vagyunk vakok ?

Hány érzékünk hiányozhat, hányféleképp vagyunk vakok ?

Amúgy - valószínűleg a központi idegrendszer nagyon univerzális - egyszerűen azt térképezi be amije van úgy ahogy van - akár mint érzéket akár mint a test geometriáját... a girbe-görbelábú keverékkutya és szépen megtanul futni ortopéd lábacskáin.

Sőt: eszközeinket is betérképezi, a szerszámainkat, vagy a teniszező teniszütőjét is - mint testrészt - a labda jóval arrébb van mint a teniszező keze, mégis érzi hogy gol az ütő vége és eltalálja...

Szerintem nagyon durva lehet.

Nekem szürkehályogom volt, és 10%-os látásom.

Csináltak belőle egyik szemre 90, másik szemre 95%-ot.

Már több hónapja volt a műtét, de sokszor még mindig olyan mint ha egy távcsővel mászkálnék. (távolra kb 7 éves koromtól nem láttam jól, most 22 vagyok) És még ma is látok olyan színeket, amiket egész életemben soha nem láttam. Még mindig szeretek kimenni, és nézelődni, mert még mindig olyan fura, és jó. Egy embert arcról csak nagyon közelről ismertem fel, kb 1-2 méterről. Még ma is fura hogy van arca az embernek aki szembe jön velem az utcán. Műtét után 1 nappal vettem észre hogy az ápolónőmnek lila szemüvege van, és lilára van festve a szeme. Előtte barnának láttam a szemüveget, és észre se vettem hogy smink van rajta. Első pár napban még szüleim arca, meg haja is fura volt akiket minden nap láttam. Fura volt hogy olyan részletesen látom a hajszálakat, a kissebb ráncokat stb.