Igaz, hogy a mentősök nem adhatnak vért?

Hagyjuk már a Jehova-bromságot, jó?!

Az a gyerekét is hagyná meghalni, mert ellenkezik a transzfúzió a vallás... bocs, agybajával.

A mentösök azért nem adhatnak vért, mert egyrészt a mentöben NINCS vér tartalékban, másrészt meg nem tudják a vércsoportot meghatározni, bemondásra meg nem adhatnak sehol. (Ugyanis ha rossz vércsoportos vért adnak, az sokkal nagyobb bajt okoz)

Ezért a mentösök csak sóinfúziót adnak, hogy a vérkeringést fenn tudják tartani, és a kórházban döntenek a véradásról.

De az infúzió csak átmeneti megoldás, elsösegélynyújtás, ha valaki sok vért vesztett, akkor csak ezzel nem lehetne életben tartani, szüksége van a vér pótlására is.

A jehovások közül meg igen sokan haltak meg éppen a véradás elutasítása miatt.

A mentősök tényleg infúziót adnak. 1 liter vízben 9 g steril só (NaCl). De ez csak pártíz percre megoldás.

A jehovák örült vallási fanatikusok, butaság bárminemü vita velük. Súlyos vérveszteség esetén az emberi vér egyetlen alternatívája az állati vérből készült vérkészítmény (Dél-Afrikában szarvasmarhából készültet használnak).

A kérdésedet úgy értelmeztem, hog aki mentősként dolgozik az nem adhat vért, mint személy :D

A mentőben! valóban nem lehet vért adni :)

Elég sokan haltak már meg azért mert kivéreztek. A sóinfúzióban és térfogatnövelőkben nincsenek sejtes elemek.

A mentőben nem adnak vért.

Nem tudom, ez tök logikus.

Szerintem hagyd a fenébe.

Az ilyenekkel nem érdemes vitatkozni, mert mindenre, ami nem passzol az ö rögeszméjükbe, arra azt mondják, hogy az "orvosi összeesküvés" és olyan nincs.

Meggyözni sosem fogod öket, mert minden érv elöl eleve elzárkóznak.

Ha a vérveszteség gyors és nagymértékű, a vérnyomás erősen csökken, és a beteg sokkot kaphat. A legszükségesebb feladat a vérzés megállítása, és a keringő folyadék mennyiségének visszaállítása a szervezetben. Ez egyrészt a sokk megelőzését szolgálja, másrészt a megmaradt vörösvértestek és más komponensek keringését tartja fenn.

A hiány pótolható teljes vér vagy vérplazma felhasználása nélkül is.* Különböző, vért nem tartalmazó folyadékok jól alkalmazhatók a mennyiség növelésére. A legegyszerűbb a sóoldat, amely nem drága, és anyaga a vérünkkel is összeegyeztethető. Vannak más, különleges tulajdonságú folyadékok is, mint például a dextran, a haemaccel, és a Ringer-laktát oldat. A glikol-oldat (HES) szintén alkalmas a mennyiség növelésére, és „nyugodtan ajánlható azoknak a(z égési sérült) betegeknek, akik ellenzik a vérkészítményeket” (Journal of Burn Care & Rehabilitation, 1989. január—február). Ezeknek a folyadékoknak egyértelmű előnyeik vannak. „A kristályoldatok [például a normál sóoldat, vagy a Ringer-laktát oldat], a dextran és a HES nem mérgezőek, nem drágák, könnyen elérhetőek, szobahőmérsékleten tárolhatók, nem igényelnek előzetes összeférhetőségi tesztet, és mentesek a vérátömlesztéssel átvitt betegségek kockázatától” (Blood Transfusion Therapy — A Physician’s Handbook, 1989).

Felteheted a kérdést: „Miért működnek jól a vért helyettesítő folyadékok, amikor nekem vörösvértestekre van szükségem ahhoz, hogy a szervezetem oxigénellátása zavartalan legyen?” Mint már említettük, vannak tartalékaid az oxigénszállításban. Ha vért vesztesz, beindul egy csodálatos kiegyenlítő mechanizmus. A szíved minden dobbanással több vért pumpál a megszokottnál. Mivel a hiányzó vért megfelelő folyadékkal helyettesítették, a hígított vér könnyebben áramlik még a kis véredényekben is. A kémiai változások következtében a szövetek számára több oxigén szabadul fel. Ez az alkalmazkodás olyan hatásos, hogy ha vörösvértesteidnek csupán a fele marad is meg, az oxigénszállítás a normálisnak még akkor is mintegy 75 százaléka lehet. A beteg nyugalmi állapotban a vérében levő oxigénnek mindössze 25 százalékát használja fel, és a legelterjedtebb altatások csökkentik a test oxigénszükségletét.

A gyakorlott orvosok segíthetnek azon, aki vért vesztett, és így kevesebb vörösvérteste van. Ha a folyadék mennyisége visszaállt, adhatnak magas koncentrációjú oxigént. Ez az eljárás több oxigént tesz a szervezet számára elérhetővé, és gyakran figyelemre méltó eredményeket hoz. Brit orvosok ezt a módszert alkalmazták egy olyan asszonynál, aki igen sok vért veszített, s ezáltal a hemoglobinszint 1,8 gramm/deciliterre csökkent. Eredményesen kezelték . . . magas koncentrációjú oxigén belélegeztetésével és nagy mennyiségű zselatin oldat [Haemaccel] transzfúziójával” (Anaesthesia, 1987. január). A beszámoló elmondja, hogy akut vérveszteség esetén másokat is sikeresen kezeltek túlnyomásos oxigénkamrákban.

Az orvosok azt is elősegíthetik, hogy a beteg szervezete több vörösvértestet termeljen. Hogyan? Úgy, hogy vastartalmú készítményeket adnak neki (izomba vagy vénába), ami segíthet a szervezetnek a normál időnél három-négyszer gyorsabban létrehozni a vörösvértesteket. Újabban létezik egy másik módszer is. A vesék előállítanak egy erythropoietin (EPO) nevű hormont, ami a csontvelőt vörösvértest termelésére serkenti. Ma már van szintetikus (recombinant) EPO. Az orvosok adhatnak ebből anémiás betegeiknek, segítve ezzel a tartalék vörösvértest nagyon gyors termelését.

A gyakorlott, lelkiismeretes sebészek és aneszteziológusok még a műtét alatt is alkalmazhatnak vérmegtartó módszereket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos az olyan precíz műtéti technika, mint amilyen a vérzést minimálisra csökkentő elektrokauterizálás. Bizonyos esetekben a vért a sebbe folyva fel lehet szívni, szűrni és közvetlenül visszajuttatni a keringésbe.