Törött kisujj, családi erőszak?

Előre is elnézést az ömlesztett kérdésért, próbálom rövidre fogni.

21 éves nő vagyok, tanulok, mellette dolgozom. Elég nehéz időszakom van jelenleg, depresszióra szedek gyógyszert, minden túlragozás nélkül jelenleg nem sok örömöm van az életben, felkelek, csinálom a dolgom (illetve csináltam), és ennyi. Mivel a sulit még nem fejeztem be, nem sok lehetőségem van a munkák terén (vidéki vagyok), gyárban dolgozom, ahol mindkét kezemre szükségem van.

Anyámmal nem túl jó a kapcsolatom, a testvérem évekkel ezelőtt meghalt, azóta csak rosszabb. Iszik is, amit gyűlölök, ráadásul már nem fiatal, 63 éves. Nem szívesen lakom itthon, de jelenleg nincs más lehetőségem, sulim befejeztéig legalábbis teljes munkaidős állást sem tudok vállalni. Mindezek ellenére igyekszem magamnak megvenni a kaját, fizetni, amit tudok.

Sokszor veszekedtünk, mert folyamatosan a depressziómra tesz megjegyzéseket, hogy klinikai eset vagyok, mert könnyen elsírom magam, és mert nem tudok vele kommunikálni (nem lehet, de nem is akarok már). Tehetetlenségében a rokonság körében elkezdte terjeszteni, hogy én biztos drogozok, azért "viselkedek így" (nem, nem drogozok, de vicces a feltételezés, tekintve, hogy ő az, aki nem bír ki 4 napot alkohol nélkül).

Sokszor érzem azt, hogy a frusztrációit rajtam vezeti le, ebben az esetben is ez volt. Egy másfél literes palackot felejtettem a konyhapulton, és döbbenetemre olyan szinten kiakadt, hogy el sem hittem volna, ha nem látom. Jött a kur.nyázás, a köcs.zés, minden, a legalpáribb, legbántóbb hozzászólások. Hogy az ő házában élek, de egy haszontalan senki vagyok, stb. Amikor felráztam magam a döbbenetből, és kikértem magamnak, hiszen dolgozom, tanulok, akkor belemászott az arcomba, ott ordítozott velem, és emelgette az öklét, mint aki meg akar ütni (előfordult már). Amikor tovább vitatkoztunk, hogy csak egy rohadt palack volt (már én is ordítottam), nekiállt taszigálni, hogy takarodjak el otthonról. Mivel a halott nővérem 16 éves lánya is végignézte ezt a jelenetet, megalázottságomban fogtam is a cuccom, és elmentem egy barátnőmhöz, 3 napig haza sem mentem, csak annyira, hogy megetessem a cicámat, akit senki nem lát el, ha én nem vagyok otthon. Ahogy mentem ki az ajtón, láttam, hogy a kisujjam tövében van egy nagy karmolás, csöpög belőle a vér, lóg a bőröm, gondoltam, ahogy taszigált, megkarmolt, az adrenalintól nem is emlékeztem rá, hogy hogy történhetett. Este viszont 2 fájdalomcsillapítót is kellett kérnem barátnőmtől, annyira fájt az ujjam, de azt hittem, csak mély a karmolás.

Azóta kénytelen voltam hazajönni, de nem is szóltunk egymáshoz. Az ujjam továbbra is fájt, ráadásul bedagadt, lila lett, elmentem sebészetre vele. Még sosem volt semmim sem eltörve, megdöbbentem, mikor mondta az orvos, hogy az bizony el van. Kénytelen voltam neki azt hazudni, hogy egy kalapáccsal rávertem, de anyámnak azért ezt így megemlítettem, csak hogy tudja, mi a helyzet. Kvázi kiröhögött, hogy téveszméim vannak, ő biztos nem törte el az ujjamat.

Mondanám, hogy kétségbe vagyok esve, de már annyira belefásultam ebbe az egészbe. Most gyakorlatilag munkaképtelen is vagyok, mert mind a 10 ujjamra szükségem van ehhez a munkához.

Azért ezt már bőven lehet családi erőszaknak nevezni, nem? Tudom, hogy nem kötelező vele egy fedél alatt élnem, de szegények vagyunk, ő az egyedüli rokonom, nem segíthet senki, és 21 évesen tanulóként egyedül nagyon nehéz. Hacsak nem akarok örök életemre gyárban ragadni. Tehát amíg a sulit befejezem, mindenképpen rá vagyok legalább a lakhatásra szorulva még egy évig.

Illetve a másik kérdésem az lenne, hogy mennyi idő egy ujjtörés gyógyulás? Nincs diszlokáció, de ha jól sejtem, így is egy hónap lesz kb...