62 èvesen enyhefokù stroke-bòl felèpülès hogy?

Rehabilitáció, rehabilitáció, rehabilitáció!

Nem lehet elégszer mondani. Időbe telik természetesen, amíg visszanyeri a képességeit vagy legalább egy részét. Nagyon akarnia kell neki is.

Miután a kiengedik a kórházból, a lakhelyetekhez legközelebbi LEGJOBB bentlakásos rehab.intézetbe kell menni pár hétre. Gondolj olyan ismert emberekre, akik ugyanígy elvesztették a beszédkészségüket, és ma szinte meg sem látszanak rajtuk a stroke nyomai. Az agy csodálatos dolog, ha nem túl nagy a károsodás, megtalálja a módját, hogy hogyan vegye át az ép rész a sérült terület feladatait. Miután a rehabról hazajött, gyógytornász kell, akár fizetős. Rengeteget kell biztatni, meg kell találni az egyensúlyt, hogy segítsétek, de ne szolgáljátok ki teljes körűen, csinálja csak, amit már tud. Ismerősöm a férjét egy év után is kiskanállal eteti, pedig az egyik keze jól mozog, tudna enni egyedül. A férj pedig elhagyja magát. Persze ő idős ember, Édesanyád pedig fiatal, tevékeny asszony.

Tehát most örülni kell, hogy nincs nagyobb baj. Be fogják állítani vérhígítóra, azt ezentúl mindig kapnia kell. Megpróbálják kitalálni, hogy mi okozhatta a vérrögképződést (pitvarremegés pl.). És ahogy lehet, nagy kedvességgel segítsétek!! Minden jót, sok erőt kívánok az egész családnak!

Ha egy-két órán belül el tudták látni, akkor nagyon jók az esélyei. Nagymamámnak volt, pár napig beszélni sem tudott, de teljesen rendbe jött néhány napon belül. Nem maradt vissza semmi. Mintha meg sem történt volna!

Jobbulást Anyukának!