Ti mit utáltok az egész menstruációba leginkább?

Amit írtál azt nagyon utálom, és mondjuk egy óra után el kell jutni a legközelebbi mosdóba átázás nélkül.

Mindenki kérdezgeti, hogy miért táskával megyek mosdóba. Na vajon miért?...

Vérben ülni.

Éjszaka többszőr felkelni és ellenőrizni a helyzetet...

Félni, hogy átázok utcán/suliban/melóhelyen/ágyban.

Kisebb a teljesítményem: sport, kevesebb ideig tudok állni/sétàlni.

Tervezni a mosdóhasználatot.

Fájnak a melleim, a derekam, a hasam, néha ájulás közelébe kerülök.

Folyton eszem vagy ennék de semmit sem kívánok.

Megy a hasam.

Hanyingerem van, gyomorégéssel.

Nem szeretek gyógyszert szedni, ezért mindig próbálom tűrni a fájdalmat.

Kedvetlen vagyok, érzékenyebb lelkileg, nem tudok ugyanúgy koncentrálni.

Pattanások-.-

Úgy az egészben azt utálom, hogy türnöm kell mindent, hogy ilyenkor úgy érzem, hogy nem lehetek nő ebben a világban, hanem mindenki elvárja tőlem ugyanazt a szintet, amit hozni szoktam. Marilyn Monroe mondta egyszer, hogy nem zavarja, hogy a férfiak világában kell élnie, amég nő lehet benne. Én elhiszem, hogy sok nőnek meg sem kottyan ez a pár nap, de az első kettő nekem maga a halál, olyan mintha beteg lennék, és igenis szeretném, hogy ilyenkor a tesitanárom és az edzőm ne úgy reagáljon, hogy így jártál, csinálj ugyanúgy mindent, ha a tanár kiengedne mosdóba, ha a fiúk/lányok nem kerdezgetnék, hogy miért táskával megyek pisilni, az idősebbek nem legyintenének, hogy ők is túlélték ne hisztizzek.

- Azt, hogy mielőtt megjön migrénem van.

- Azt, hogy a 2 legerősebb napon iszonyatosan görcsölök, csak gyógyszerekkel telitömve, itthon pihenve tudom átvészelni a napot

- Azt, hogy a legerősebb napomon a hasgörcs mellett a lábam is fáj, zsibbad

- Hogy folyamatosan figyelni kell a tamponcserét. Ezekre a napokra nem szeretek programot tervezni, mert utálok nyilvános wc-ben cserélni.

- Hogy nyáron mindig akkor jön meg, amikor épp 40 fok van és hétvége, hogy véletlenül se tudjak strandolni.

Mindössze ennyi jutott hirtelen eszembe. Viszont akármennyire is utáljuk, el kell fogadni, hogy természetes dolog, az élet része, nekünk nőknek.

Erre én is csak akkor jöttem rá, amikor betegség miatt egy ideig nem jött meg rendesen.... akkor semmi mást nem kívántam, minthogy rendbe jöjjön minden, és újra rendesen menstruálhassak.

Illetve egyszer még tiniként, nagyon megijedtem, hogy esetleg terhes lehetek. Sosem örültem még neki annyira, hogy megjött, mint akkor :)

Most már elfogadtam, és minden utálatom ellenére addig jó, amíg rendesen megjön, mert igen komoly betegségeket jelezhet az elmaradása, amik milliószor rosszabbak, mint a fent leírt néhány dolog :)