Olyan szinten rettegek a szüléstől, (tokofóbiám van), hogy egyáltalán nem szeretnék gyereket, és terápiára sem akarok vele menni, mert tudom hogy nem tudnak segíteni, a páromnak hogy mondjam meg? N25

Fel a fejjel!

Olvasd el az alábbi kérdést, sok hasznos válasz van:

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szule..

" de én tudom, hogy nem vagyok képes leküzdeni ezt. "

Helyesen. Te tudod, hogy nem akarod leküzdeni ezt.

A sokkal nagyobb kérdés, hogy miért - és azzal kéne foglalkozni.

Egyébként te neked fogalmad nincs milyen amikor már egy "valamilyen" 5 éves gyereket kapsz.

A terhesség, a szülés, a hormonális változások pont abban segítenek, hogy ráhangolódj a gyerekre. Nagyon nemes gesztus az örökbefogadás, de egy olyan nőnek mint te, biztos nem ajánlanám.

Ha a párod szeretne gyereket, te meg nem, akkor önzőség magadhoz láncolni, úgy hogy tudod, hogy te nem akarsz.

Az hogy parázol a szüléstől, az egy nagyon jó indok, de a fő ok nem ez. És az a nagyobb baj, hogy ezzel nem akarsz szembenézni, és még a párodat - akinek nap mint nap mondod, hogy szereted - is megvezeted.

Ha neked tényleg fontos a párod illetve a párodnak te, akkor ezt meg tudjátok beszélni. Valakinek kompromisszumot kell kötnie, mert a jelenlegi állás szerint ő akar, te nem. Ebben nincs közös nevező, akárhonnan nézzük.

Nincs azzal baj, ha te nem akarsz gyereket, nem minden nő akar. De amikor ez már kihat a párod életére is, aki meg akar - az nem fair. Nem fair megfosztani őt attól, hogy gyereke legyen, csak azért mert te nem akarsz. Akkor hagyd menni és mindketten keressetek olyan párt, akivel egy az utatok.

Persze láttam olyat is, ahol a férfi akart jobban gyereket, a felesége belement. És mára 4 gyerekes család és az asszony imádja a gyerkőcöket, pedig az elején nagyon nem akart, csak a férje kedvéért ment bele. Azt persze nem tudom, hogy ők mennyit dolgoztak ezen a témán. Ennyire nem ismerem őket. Varázsütésre senki nem változik meg. Csak ha munkát tesz a mentális fejlődésébe. Te kifejtetted, hogy ezt nem akarod.

Annak ellenére, hogy rengeteg remek módszer, technika van, hogy ezt áthidald: Hellinger-féle családállítás, pszichodráma, egyéni terápiában imagináció, hipnózis, a saját születésélményed "felidézése". De szerinted egyik sem működne... mert nem akarod, hogy működjön és ez a kulcs. Senki nem tud leszokni a cigarettáról vagy tud életmódot váltani, ha nem akarja. Egy depresszióst sem lehet megmenteni, ha ő nem akarja. Remélem érted az analógiákat...

Gondold át ezeket az aspektusokat. És 25 évesen nőj fel egy kicsit!

Te rá vagy állva, hogy rádmondják, hogy rossz ember vagy... egy szóval sem mondtam, hogy az lennél emiatt. Semmi baj nincs azzal, hogy nem akarsz gyereket.

Ám, amiket írsz, hogy szeretnél egy 5-6 évest akivel játszhatsz és vásárolgathatsz....háááát. Nem vall érett gondolkodásra.

Egy gyereknek a saját nagyszüleihez is nehéz kapcsolódnia, ha előtte nem volt kapcsolatuk. Az én apám is úgy képzeli el, hogy majd 6-7 évesen már kezd valamit az unokájával. És előttem a példa, a férjem előző házásságából a gyerekek nem nagyon látták a nagyszülőket, nincs is semmi kontakt. Plusz nekem is rettentő nehéz volt két olyan gyerekhez kapcsolódnom, akiknek olyan neveltetésük volt, ami miatt olyanná váltak akikkel én nem tudtam mit kezdeni. Hiába jövök ki nagyon jól a gyerekekkel úgy általában. 0-24-ben együtt élni egy "kész" gyerekkel, az nem ugyanaz, mint a barátnőd gyerekével eltölteni akárcsak egy napot is.

Nem vagy ettől rossz ember, ám nagyon rosszul méred fel a dolgokat.

A másik hogy ha pároddal ebben nem tudtok közös nevezőre jutni, akkor még húzhatjátok egymás idejét, de hosszútávon nincs jövőtök. Ezt meg plusz 10 év tapasztalattal mondom. Egy ennyire fontos kérdésben nem egyetérteni, szerintem semmiben nem viszi előre a kapcsolatot. Valakiben mindenképp tüske lesz emiatt - ha nem mindkettőtökben.

Amit meg ő mond,a maga egyszerű férfi nyelvén, hogy "majd megváltozik amikro terhes leszel" - ebben azért van valami. A természet megalkotta, hogy ilyenkor olyan hormonok termelődjenek, amiktől a nő könnyebben lesz gondoskodó, szerető anya. Láttam olyat, aki nem akart gyereket és a hormonok hatására maga lett az ősanya. Mivel SOHA nem voltál ilyen helyzetben, ezért nem tudod milyen hatással lenne rád.

De igazából azért mindegy, mert Te nem gondolkodsz ilyenben. (szerencse hogy megtaláltad azt a szót, hogy tokofóbia ;)) Az biztos, hogy ha én a helyedben lennék, akkor két dolgot csinálnék. Leülnék a párommal és elmondanám neki, hogy ne is reménykedjen benne, hogy neki tőlem lesz gyereke. Döntse el, ízlelgesse, hogy kell-e ez így neki.

A másik, az magammal lenne kapcsolatos, hogy utánajárjak, hogy mi ez az elemi ellenállás bennem. Nem feltétlen azért, hogy változtassak rajta, hanem azért hogy a tudatában legyek, mert az egészen biztos, hogy ez nem csak egyetlen dologra hat ki, így lehetnek más elakadások is az életemben, ami összefügg ezzel.

Jah, akkor sima egyéni ülésen voltál. Mert fél éven belül csak egy állítás javasolt ;) Plusz az csoportos. Van ritka esetben - terápia részeként - egyéni is, bábokkal, de a csoportos hatékonyabb tud lenni tapasztalataim szerint.

Minednesetre hajrá. Ez az út hosszú és egy életre tud szólni - és nem arról, hogy akarsz-e gyereket vagy sem ;) hanem magadról és a kis csomagjaidról, amiket otthonról hozol, és hogy tudatosabb tudsz-e lenni a mintázataidnál vagy azok győznek.