10 hetes terhes vagyok és apukám haldoklik, hogyan maradjak nyugodt?

Sok olyan ember gyűlik össze itt, és máshol is akiknek fogalma sincs a témához, és csak "beszólogatnak" egyet s mást, például egy terhes nőnek. Sajnálom, hogy meghalt az édesapád, habár nem ismertem, de mégis ő is ember volt. Ugyanúgy mint a kérdező! Add meg másoknak is a tiszteletet kedves 71%-os, mert ha egyszer Te leszel bajban, és úgy döntesz felteszel egy kérdést, szívesen vissza adnám neked, mint amit Te írtál ide! Mert ugye a kölcsön kenyér vissza jár.. Habár lehet, hogy semmi közöd a kedves kérdezőhöz, de én úgy gondolom, hogy az aki bajban van, inkább segítsünk rajtuk, minthogy hátráltatjuk! Legyünk már egy kicsit csak összetartóak!

Nekem is volt egy olyan ember az életemben, akinek sok mindent köszönhetek. A nagymamámról van szó aki súlyos cukorbeteg hamarosan 28. életéve. Rajtam volt a sor, hogy segítsek annak az embernek, aki talán csecsemőkorom óta ő nevelt, tanított, és most, hogy szegény mozgáskorlátozott én csinálom a mindennapi feladatokat helyette, amit már ő nem tud véghez vinni már kb. 4 éve.

Jól jegyezd meg: attól még nem leszel se okosabb, se tapasztaltabb, ha kioktatod az embereket! Te is lehetsz bajban, sőt, akár még rosszabb helyzetben, ne csodálkozz, ha az életben mindenkit kioktatsz, akkor nem fognak mások segíteni rajtad!

A Battyhányi tér közelében jártam az utolsó hónapban heti egyszer kismama meditációra. Mondjuk augusztus volt és vagy 40 fok, bent meg klíma volt, ezért már önmagában imádtam. De nyugtató, vízcsobogós, lágy zenét hallgattunk, egy csajszi beszélt lágy hangon a belső békéről, meg hogy csak a babára figyeljünk, mondjuk el neki, mennyire szeretjük, mennyire várjuk... Mikor kijöttem, úgy éreztem magamat, mint egy óra masszázs után, szóval eléggé lelazított... Esetleg valami ilyesmi?

Apukádnak meg minden jót! Remélem, tévedtek az orvosok! :)