Ez panikbetegseg lehet?
Augusztusban elolvastam egy cikket a panikbetegsegrol. Aznap, mintha panikrohamom lett volna, erosen elkezdett dobogni a szivem, feltem, remegtem, utorengeskent pedig levert a viz.
Azota egyszer tortent velem ilyen, viszont az erzes, hogy megint megtortenik minden nap bennem van azota. Mikor valamit csinalok, elterelem a gondolataimat, jol erzem magam. De mikor egyedul maradok, mikor nincs teendom, csak szimplan nezni akarom a tv-t, nem mindig sikerul, mert megijedek barmitol. Ha csak megszedulok, vagy furcsat tapasztalok, elfog a felelem es az idegesseg, hogy megint elkap az a rettenetes erzes. Ilyenkor a gondolataim is kuszak, joforman mindentol megijedek. Annyira probalok nem ra gondolni, de akaratlanul is bevillan napkozben. Ilyenkor olyan, mintha masik tudatallapotba kerulnek. Azert gondolom, hogy a sajat hulyesegem, mert ha lefoglalom magam, akkor jo minden, vagyis nagyon remelem, hogy nem komolyabb huzodik a hatterben.
Szerintetek tenyleg csak bebeszelem? Volt mar valakinek hasonlo? Hogyan lehet ezen tullendulni fejben? A nyugtato szavak is erot adnak, a kornyezetemben 2 ember tudja, nem merek rola beszelni, eleg ha en bolondnak hiszem magam emiatt...
Mar nagyon el vagyok keseredve, nem akarok egesz eletemre igy maradni. :/
20/L
Igen, ez pánik, és valószínűleg az egyedüllét váltja ki. Lehet, ha mélyre ásnánk a lelkedben, régi gyermekkori élmények kerülnének elő, amikor nagyon szorongtál, amikor egyedül hagytak. Ez olyan, mint az elveszéstől való félelem. Lényeg, hogy ne ess kétségbe, mert ez a félelem nem valós, csak az idegrendszer játéka! Amikor megjelenik, vedd tudomásul, hogy most ez van, de hamarosan, úgy ahogy jött, el is múlik. Nekem bevált, remélem Neked is segíteni fog. Minél korábban megfogod a dolgot, annál kevesebb idő kell ahhoz, hogy végleg eltűnjön.
Sok szerencsét!
Es neked csak ennyi volt? Hogy fejben tudtad, hogy ez van, es utana nem is feltel?
En akarmennyire ott vagyok fejben, akkor is felek es irtozok a rohamtol, meg napkozben sem erzem magam mindig tisztanak. Hullamzo ez az egesz.
Az elvesztestol valo felelem lehetseges, mivel augusztusban lett vege egy nagyon nyomaszto es stresszes kapcsolatomnak, akit egyebkent mindezek ellenere nagyon szerettem, es van, hogy meg most is vele almodok. Viszont nyugodtabb az eletem nelkule, ez teny.
Szia! Hát ez a "csak ennyi" 10 kemény évet jelentett az életemből. Az az egy mondat, amit írtam, az egésznek az esszenciája, a legfontosabb tanulság! Rengeteget irhatnék még róla. Mivel akkoriban még az orvosi praxisban (ez 1989-ben volt) nem volt pontosan definiálva a pánikbetegség, ezért nem is tudták kezelni, de lehet jobb is, mert rengeteg dolgot megtanultam e küzdelem közben. Kb 3 évembe telt mire a fent leírt egyszerű mondat megfogalmazódott bennem, és 3 éves reménytelennek tűnő küzdelem után első ízben győztem le a pánik rohamot. Méghozzá úgy, hogy nem küzdöttem többé ellene, hanem megadtam magam! Azt mondtam magamban: "Ha meg kell halnom, hát haljak meg!" Gondolhatod milyen mélyen voltam! És az történt, hogy szépen elillant a pánik! Miért? Mert többé nem féltem tőle. Persze utána még hosszú idő kellett ahhoz, hogy teljesen elmúljon, de napról napra szabadabb lettem. Lehet, hogy ebben segített az Istenbe vetett hittem is, máskülönben teljesen egyedül lettem volna. A 10 év persze soknak tűnik, de az utolsó pár évben már csak apróságokat kellett leküzdenem, mint pl. fáramászástól való félelem, cseresznye szedés céljából. ☺️ Ezzel még lehetne együtt élni, de én leküzdöttem ezt is, gyógyszerek, és orvosi segítség nélkül.
Hát röviden ennyi. Ha van még kérdésed, írj bátran, ha tudok, válaszolok! 😉
En nem konkret dolgoktol ijedek meg, mindig mastol. Pl ha latok a reklamban egy targyat, van hogy nem birom kiverni a fejembol es megijedek. Nagyon nehez megfogalmazni egyebkent, de ez a mindennapos. Olyan erzes mintha jonne a panikroham. De ez van olyankor is, mikor valami negativ toltetu dolgot olvasok vagy hallok meg (pl: meghalt, bolond, szorny, para). Kimondott panokrohamom 3 volt.
Maga a paniroham meg iszonyat szedulessel kezdodik, aztan akarhova kapkodom a tekintetemet, nem enged. Olyan, mint amikor leesik a vernyomasom.
Persze felek en is konkret dolgoktol, de az mas. Ez a semmibol jon, ok nelkul.
Javítás: "Mint írtam már neked, készen álltam arra is hogy a pánik ("merüljön" helyett) megöljön (!), de nem tette!"
Még csak próbálgatom ezt a telefonos beszédfelismerőt, de úgy látszik, mindig csúszik bele valami hibás szó. Elnézést! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!