Hogyan vegyem rá magam végre, hogy elmenjek nőgyógyászhoz?

Átérzem a helyzeted. Én is nagyon nehezen szántam rá magam, hogy elmenjek nőgyógyászhoz. Nagyon féltem, és húztam, halasztottam a dolgot.

Aztán egyszer azt mondtam, hogy vége, felnőtt nő vagyok, és ezen át kell esni. Előbb vagy utóbb úgyis odakerül az ember. (Ha máskor nem, hát akkor, ha terhes.) Én sztk-s dokihoz mentem. Kinéztem azt, hogy mikor rendel anyukám dokija. De szabadságolások miatt pont nem ő volt. Én már majdnem hazajöttem, csak a többi várakozó nem engedett. Azt mondták, ha már eljöttem, akkor maradjak. Aztán megtörtént életem első nőgyógyászati vizsgálata, majd azt kérdeztem magamtól, hogy én ettől féltem? Én is szégyenlős vagyok, már jó pár éve nem voltam strandon sem. De ott annyira természetesen kezelték a dolgot, hogy nem voltam zavarban. Az orvosnak szóltam, hogy még nem voltam nőgyógyásznál (vagyis egy gyerekkori baleset után voltam, de ott négyen nem tudtak lefogni, hogy megviszgáljanak), és nagyon kedves volt. Mindent előre elmondott, nyugtatgatott. Pedig mondom nem magánorvosnál voltam, és látta, hogy diák vagyok, szóval nem számíthat tőlem hálapénzre sem, mégis figyelmes volt, és nem sürgetett.

Szedd össze a bátorságod. Ha úgy érzed, hogy tényleg fontos, hogy elmenj, akkor hajrá! Ne húzd a dolgot, mert a végén csak nagyobb baj lesz belőle. Ha bármi kérdésed lenne még esetleg, akkor írj nyugodtan privit!

Nagyon fontos, hogy elmenj! Akkor is ha most nincs semmi panaszod, fontos az éves vizsgálat!

Azon ne gondolkodj, hogy atyaég, mit gondolhat a doki. Hidd el, hogy ők a munkájukat végzik. Nem fáj, kb. 5 perc az egész, és 5 perc az életedből nem a világ, megéri az áldozatot, ráadásul nem másért, hanem magadért teszel és utána nagyon büszke leszel magadra!

Ha nincs ismerős dokid, menj el az SZTK-ba, és jelentkezz be valamelyikhez, kérdezősködj a váróteremben, meg vannak-e vele elégedve. Vagy keress a neten fórumokon ajánlásokat.

Menni fog!

Én sem akartam sokáig elmenni, egyszerűen azért mert nem éreztem fontosnak, nem volt soha semmi problémám, de aztán a párom annyit nyaggatott vele, hogy mekkora ciki, hogy még nem voltam, nagyon fontos a rendszeres szűrés, meg nemis akar tőlem semmit sem elkapni és különben is kell, hogy elszégyelltem magam és elmentem. Mondjuk már elmúltam 19 éves, tényleg cikinek éreztem, hogy nem voltam még, de valahogy nem éreztem fontosságát. Aztán elmentem, és megtörtént a vizsgálat és semmi különös nem volt. Nem attól féltem, hogy milyen lesz a vizsgálat, hanem az újdonságtól. Én is sztk-s dokihoz mentem, kb 2 órát várakoztam, de nem volt semmi különös. Nem is fájt meg még kellemetlen se volt, ügyesen vizsgált a doki.

Menj el mert tényleg fontos, és utánna te is nyugodtam leszel, hogy tudod minden rendben van! Komolyan nagyon jó az a nyugodtság érzés! Ne görcsölj rá, mert akkor esetleg még fájhat is a vizsgálat és akkor elmegy tőle a kedved. De amugy tényleg nem fáj ha ellazulsz!