Mennyi hálapénzt illik adni egy nőgyógyászati műtét után?

Én a 6-os vagyok.

Bevallom egészen őszintén, hogy én szívemre tett kézzel mondom, hogy tényleg a klasszikus értelemben "hála" volt az, ami miatt +ban fizettem az orvosomnak. Az én esetemben éjjel volt, és a legjobb indulattal sem nevezhető munkaidőnek, amikor bejött hozzám, és nemcsak mint orvos, hanem mint EMBER állt mellettem a rettenetes percekben. A műtét előtt, alatt és után.

Nem azért adtam, mert valami "úgy illik" vagy "Úgy szokták mások" motivációm volt, hanem mert úgy éreztem, hogy amit abban a krízisben az orvosomtól kaptam, az jóval több, mint egy átlagos napi műtét. Egyrészt az időpont, másrészt a helyzet miatt. A kiszolgáltatottságomban és elkeseredésemben megtapasztalt empátiát, és segítőkészséget örökre bevéstem az emlékezetembe.

Tudom, hogy az a mérhetetlen hála, amit akkor és azóta is érzek iránta, nem fizethető meg pénzzel.

Azért adtam 60-at, mert józan ésszel mérlegelve a jelent és a jövőt annyit tudtunk adni. Nem tudtam törődni azzal, hogy az kevés vagy sok, ennyit tudtunk adni, de azt örök hálával kísérve.

Az én esetemben klasszikus hálapénz volt.

Kedves 15-ös!

Én a 6 os és a 12-es vagyok. Ön nagyon-nagyon összemossa a fogalmakat sajnos, és a legtöbb ember így van ezzel.

Amiről Ön beszél, azaz a félelempénz: Általában nővérek, ápolók kapják a betegektől, hozzátartozóktól, mert az utóbbi időben divatba jöttek új szokások. Pl. ha nem fizet a család, akkor a beteg alatt nincs tiszta pelenka, vagy ágynemű. Érdekes ha megjelenik a család borítékkal, rögtön más lesz a szitu. Alapvető különbség, hogy ezt előre fizetik, nem utólag. Ez majdnem kötelező, mert ha az ember nem akar rosszat a hozzátartozójának, akkor fizetni kell. El is várják a nővérek.

A másik a hálapénz, amit mi adtunk, amikor a "munka" után volt a fizetség. Ez nem kötelező. Akkor adom, ha úgy ítélem meg, hogy többet kaptam, mint amit vártam.

Na és itt van az a fogalom, amit valaki az előzőek közül érintett, a tarifa. Ez egy papír nélküli "szerződés" magánpraxisoknál van, és onnan induló szolgáltatásoknál. Pl. szüléseknél. A kismama az orvosa magánrendelőjébe jár, ahol ahol különböző szolgáltatásokat kap. Pl. UH, NST, vagy csak személyesebb környezet, és hogy nem kell várnia, hanem van időpontja. De ennek ára van. Az illető orvos a magánrendelőjében kifüggeszti, hogy mennyi.Ezt az összeget nevezzük tarifának, valamint ezt folytatva a kismama szülésekor az orvos egy összegért (ami szintén tarifa) vállalja, hogy a szülést elkíséri akkor is, ha az a munkaidején kívül esik. Ezért Ő nyilván mond egy minimum árat, amit vagy elfogad az ember, vagy nem. Ha nem, akkor szül az ügyeletesnél, az ingyen van.

De ez igaz bármelyik orvosra.

Én nem vagyok orvos, de nem értem, hogy miért mindenki az orvosokat bántja? Pl. a tanár is ad magánórákat a diákoknak, és ugyancsak adómentesen. Az senkinek nem fáj? Vagy miért fáj mindenkinek a szülészek szülésekért kapott pénze? Miért ne mondhatná meg a magánorvos, hogy mennyiért szüleszt? A fodrász ha megcsinálja a frizurát, az nem mondja meg az árat érte? Azt mondja "háááát, amennyit tetszik gondolni?" Na ugye, hogy nem.

Nem mellesleg ha a tanár rosszul tanít, akkor nem kell bevallania, hanem azt mondja "Hülye a gyerek, nem tanul!". Ha a fodrász hibázik, hát puff, most egy kicsit más színű lesz 1 hónapig az ember haja, vagy rövidebb lett, majd megnő. De ha egy orvos hibázik, az élettel, életekkel való "játék".

Nem olyan egyszerű ám egy orvosnak pl. karácsonykor az otthon melegét otthagyva autóba ülni, és útnak indulni egy majdnem idegen kismama szülését levezetni. Feláldozva az Ő családja boldogságát és másik család boldogságáért. Soha nem felejtem el egy baráti család kisfiának arcát. Az Apuka orvos. A kisfiú 4. szülinapján még éppen csak bevitték a tortát, és apuka zsebében megcsörrent a telefon. A kisfiú tiszta szívből zokogni kezdett, és azt kiabálta szorítva az Apukáját, hogy "De Apa ma van a születésnapom, nem mehetsz el!" Az apuka elment. És ez csak 1 kis epizód egy orvoscsalád életéből. Rettenetes. Főleg úgy, hogy ismerem a másik oldalt is. Nekem is rosszul esett volna, ha az orvosom cserben hagy a legfontosabb pillanatban. Az ember azt mondja "Fizetek neki, legyen ott!" Csak abba kevesen gondolnak bele, hogy milyen áron? Hány kisgyerek szorítja sírva indulás előtt?

Én is hálapénz párti vagyok, és ha én úgy érzem, hogy adni akarok, akkor engedje meg ezt nekem az illetékes.