Félek attól, hogy elveszítem. Ti is voltatok így?

Inkább a családi kapcsolatok kategróia ez, de itt is kaphatsz jó válaszokat.

Párod édesanyjával sem tudsz beszélni erről? Mégis valamivel közelebbi ismerős, mint az itteni válaszadók.

Illetve beszélj a pároddal is. Ha mindezt elmondod neki, meg tudjátok beszélni a téged érintő problémákat. Meg a gyerek... nézd, valóban, 35 fölött is lehet szülni, de ha nincs miért halasztani (ebbe beletartozik az is, hogy te akarsz egyáltalán gyereket?), minek várni addig? Az anya életkorával együtt nő a magzatot érintő problémák valószínűsége, te is fáradtabb leszel, nehezebben fog menni az "átállás" a "független" életről a "kötöttre" stb. Viszont ha addig megjön a kedved, és úgy érzed, gyerek KELL, akkor miért sietnél most?

Inkább a pároddal ülj le beszélni ezekről. És gondold át, te vágysz-e gyerekre. Mert úgy érzem, nem... a probléma azzal van, hogy a párod nem tart majd csinosnak, és félsz, hogy elveszted. A gyerek mellékes, mindössze zavaró tényezőként szerepel.

Az en szv-em, hogy ha neked ilyen dolgok jutnak az eszedbe, akkor meg NAGYON NEM vagy kesz az anyasagra.

Nekem peldaul nincs gyerekem (35+), nem is lesz es ezt a parommal kozosen megbeszeltuk, egyikunknek sem kell es ilyenek nem is jutnak az eszembe.

A baratnom helyzetet latva, akinek mar ket gyonyoru babaja van (egy 3 eves meg egy 1 eves), annyi idos mint en, mind2 szerelem gyerek es o sem agyalt ilyeneken. Ha te ilyeneken ragodsz, szerintem az azert van mert meg 1. nem akarsz gyereket, 2. szeretnel de nem vagy ra keszen.

Ilyen dillemaban en nem vallalnek, mert csak porul jartok.

Ulj le a paroddal es beszeld meg! Megis csak o lesz a gyerek apja, ha lesz. Rajta kivul mas nem fog tudni ebben segiteni dontest hozni!

Persze anyos jeloltet is kerdezd ki, hatha van vmi hasznos tapasztalata amit meg tud osztani veled.