Ciki, ha 22 éves koromra még egyszer se mentem nőgyógyászhoz, pedig kellene?

Nem ciki és itt nem is igazán a nőgyógyászati rész az elsődleges, hanem az, hogy elfogadd önmagad.

Amúgy nem olyan szörnyű a dolog, hamar megvan a vizsgálat és legalább nyugodt lehetsz, hogy nincs semmi bajod.

Én sem örülök neki, hogy női testbe születtem, de érdekes, mert engem épp emiatt nem érdekel. Először a mellem miatt kellett nőgyógyászhoz mennem, mert kitapintottam benne egy csomót. Kicsit kellemetlen volt, kb. végig a plafont bámultam amíg az orvos a mellemet tapogatta (aztán még mehettem uh-ra is, ahol a nővérek nem találtak semmit és legkevesebb fél órán keresztül feküdtem ott, amíg tologatták rajtam azt a gépet, igazán nagyszerű volt, már nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek), de úgy voltam vele, hogy ha kérdezett simán válaszoltam és ránéztem. Szóval nálam az "mi van? ez csak egy mell/p.na" felfogás érvényesül. - Már elnézést, hogy így fogalmaztam. :)

Szóval szerintem próbáld rávenni magad a vizsgálatra, nem lesz olyan rossz. Aztán úgyis hazamehetsz és jó ideig nem kell törődnöd a dologgal. Én tüdőszűrésre is nehezen megyek, mert utálom a melleimet és nem is túl feszesek, de úgy vagyok vele, hogy végig csak az jár a fejemben, hogy a tüdőmről, az egészségemről van szó, tehát addig minden mást kikapcsolok és magabiztosan megyek be. Én sem hittem, hogy sikerülhet, mert az öltözőben még pánikoltam, ráadásul ott időztem bent, mert mély levegőket vettem, hogy be tudjam menni, de ahogy rám nyitották az ajtót, hogy igyekezzek már, rögtön eltűnt minden félelem érzés és mentem, nem volt probléma. Úgyhogy szerintem próbáld meg.

Olvasgass egy kicsit itt: [link]

Látszólag feminista oldal, valójában arról szól, hogy mindannyian élhetünk egy olyan életet, amiben elfogadjuk és szeretjük magunkat úgy, hogy másokat nem gátolunk ugyanebben. Ehhez a nemiség is hozzátartozik. (És a testnedvek is. ;))

Belgyógyász endokrinológussal is indíthatsz.

Amúgy a dokinak semmi baja nem lesz, százával lát ilyet, eszébe se jut esztétikai kérdést csinálni belőle. Na meg nem sok variáció létezik belőle, nagyjából mind ugyanolyan.

Neked viszont egy jó pszichológust, vagy pszichoterapeutát kellene felkeresned, ha ez ilyen nagy visszatartó erő.

Nem lehet, hogy egész egyszerűen PCOS-sel küzdesz?

A kimaradás, a hirsutizmus simán lehet ettől. Nézz utána egy kicsit:)

A hormonok "állása" elképesztő módon kihathat az ember lelkiállapotára, személyiségfejlődésére.

Egyébként én szívesen váltok veled pár üzenetet, segítő szándékkal. Viszont akkor fel kell tennem néhány kérdést, amikre lehet nehéz lesz válaszolnod és a folyamat, amíg kikristályosodnak benned a válaszok, amíg letisztul minden sokszor igen fájdalmas tud lenni. De enélkül nem lehet továbblépni és ha túlesel rajta utána már neked is könnyebb lesz. Ha úgy döntesz, hogy vállalod, akkor nyugodtan írhatsz bármiről, még ha úgy érzed butaságnak is hangzik. Hogy úgy mondjam, nem áll távol tőlem a probléma, tehát én biztosan nem foglak lenézni vagy kinevetni.

Tehát ha szeretnél róla beszélni, jelezd és akkor írok privátban.