Mit kell tudni a klamidía fertőzésről?

Odafigyelés! Ennek fontosságát emelte ki a Szent-Imre kórház egyik nõgyógyász szakorvosa a sokszor "néma kórként" emlegetett, szexuális úton terjedõ betegség kapcsán, amikor a klamídia felismerésérõl és gyógyításáról kérdeztük. A szakorvos elmondta: olyan jellegû betegségrõl van szó, amelyre nem végeznek szûréseket. A klamídia kórokozójának jelenlétét csak akkor vizsgálják, ha például gyulladás, nyákos, gennyes hüvelyi váladékozás, fájdalmas vizelés, alhasi fájdalom, közösüléskor jelentkezõ fájdalom, illetve egyéb (például meddõségi) panaszok jelentkeznek, illetve ha valakiben felmerül annak a gyanúja, hogy partnere megfertõzte a betegség kórokozójával.

Az általános szûrés hiányát a szakorvosok legtöbbször azzal indokolják, hogy nem mindenki veszélyeztetett, a szûrés költséges. Bizonyos társadalmi csoportokban - többek között a partnereiket gyakran váltogató fiatalok körében is - viszont nagy a fertõzés kockázata, ezért a veszélyeztetett populációban e nemi úton terjedõ betegség megelõzése a megfelelõ védekezési ismereteknél, illetve azok szigorú betartásánál kezdõdik.

A Chlamydia Trachomatis felelõs a nõk gennyes méhnyak-gyulladásainak jelentõs hányadáért. Bár a baktériumot régóta ismeri az orvostudomány, a betegség tényleges jelentõségét, súlyát és szövõdményeit csak az utóbbi évtizedekben ismerték fel. E kórokozó viselkedése nagyon hasonlít más kórokozókéhoz. Rendkívül gyorsan szaporodik, ám elõfordul, hogy hónapokig nem okoz tüneteket. Ez az idõszak a fertõzés "néma szakasza", ám a baktérium ezen idõszak alatt is okozhat már elváltozásokat a szervezetben. Nõknél fõként a méhet, a petevezetéket, férfiaknál pedig elsõsorban a húgycsõállományt támadja meg.

Egyes becslések szerint az aktív korú nõknek 15-25, vagy akár 40 százaléka is klamídia-fertõzött lehet. A feltételezések szerint a fiatalok - különösen a 25 év alattiak - az elsõ helyen állnak klamídia-fertõzöttség tekintetében.

A klamídia-fertõzés felismerését nehezíti, hogy tüneteit eleinte nehéz elkülöníteni más betegségek tüneteitõl (csak 10-20 nappal a fertõzést okozó közösülés után jelentkeznek, némi - fõleg vizelés közben tapasztalható - égetõ, viszketõ érzéssel, esetleg szerény mértékû folyás kíséretében). A klamídia "csapdája", hogy tünetei, 1-3 hét múlva kezelés nélkül is eltûn(het)nek, miközben a baktériumok tovább szaporodnak. Amennyiben a fertõzést nem ismerik fel és nem kezelik, úgy a kórokozó - néhány hét vagy hónap elteltével - a férfiaknál mellékhere-gyulladást is okozhat, és amennyiben teljes hosszában elzárja a mellékhere-vezetéket, akár nemzõképtelenséghez is vezethet. Nõknél a klamídia-fertõzés felterjedhet a petevezetékre, ami nem csak fájdalmas, hanem - egyes esetekben - a petevezeték elzáródását okozhatja, aminek következménye akár meddõség is lehet. Terhes nõknél a klamídia-fertõzés akár koraszülést is okozhat. E baktériumok az újszülött egészségét is veszélyeztethetik. Az újszülöttkori kötõhártya-gyulladás leggyakrabban a klamídia jelenlétére származtatható vissza, mivel a baba a szülõcsatornán való áthaladásakor fertõzõdik. A betegség tünetei gyakran csak a születés után 5-14 nappal alakulnak ki.

A Chlmydia trachomatis fertõzést - az esetek nagy részében - a hímvesszõbõl vagy méhnyakból nyert váladék laboratóriumi vizsgálatával, illetve vizeletbõl, spermiumból, a szervezet ellenük termelt antitestjeinek segítségével, a vérbõl is ki lehet mutatni. A betegség kezelése - általában - szájon át adott gyógyszerrel történik. Az esetek kis hányadánál a kezelés után visszatérhet a fertõzés, ilyenkor a gyógyszeres terápiát tovább kel folytatni. A kezelést mindkét félre (nõ, férfi) egyidejûleg ki kell terjeszteni, mert ha csak az egyik "felet" kezelik, "visszafertõzheti" õt a partnere.