Mit jelenthet ez rákszűrés eredményeként? A frászt hozza rám!

Kértétek, hogy írjam meg mi lett a történet vége. Elmesélem az utolsó kommentemtől a történteket.

Próbáltam utolérni többször is telefonon a dokit, nem sikerült. Az asszisztens pedig ilyen jellegű infókat nem adhat ki, annyit sem, hogy mire készüljek lelkileg, oké...

Tegnap már konkrétan szinte semmit nem aludtam, hajnali 3-k6or is csak forgolódtam jobbra balra. Borzasztó volt.

Végülis én voltam reggel az első a dokinál, úgyhogy legalább ott nem kellett órákat izgulnom még. A probléma végülis annyi, hogy az eredmény enyhe elváltozást mutat. Tehát van némi probléma, amit nem nevezünk nevén inkább, mert akkor eluralkodik a fejemben a káosz, de a doki szerint baromira kezdetleges szakaszban, tehát ő a 0. stádiumba sem sorolná. Azért némi kétségbeesés kiült az arcomra szerintem, amikor kimondta, hogy azért van egy kis baj, így kaptam kisebb előadást is a dologról. Elmondta, hogy ez most még nagyon jól gyógyítható, de ha nem úgy alakulna, akkor is megfogjuk tudni oldani így vagy úgy, hogy amíg a gyerekvállalás nálam "napirendi ponton van", addig ehhez igyekszünk mindenemet meg is tartani. Aztán kiemelte, hogy DE erről egyelőre szó sincs, tehát nem kell megijedni. Most további mintavételek következnek majd egy komolyabb kivizsgálással egybekötve, erre egyéb okok és a húsvét miatt rá kell pihennem másfél hetet, aztán belecsapunk a lecsóba. :S

Azért nem jó érzés, nagyon nem, de lehetett volna rosszabb is. Szerencsém van, hogy ennyire korán kiderült, így talán minden komolyabb beavatkozás nélkül megúszom. Annak is nagyon örülök, hogy a dokimnak éppen ez a szakterülete! Még fel sem fogtam mivan, annyira fáradt vagyok, az egyik szemem sír, a másik nevet.

Pontosan nem tudom mi áll a leletemen, egyelőre semmilyen papírt nem kaptam róla és a doki is csak körvonalakban fogalmazott, szakszavakat sem használt. Úgy vettem észre ezt a beszélgetést most igyekezett inkább a megnyugtatásomra fordítani, hiszen javarészt más nem történt, mint hogy elmondta, hogy valami van, de további minták szükségesek ahhoz, hogy megtudják pontosan mondani hogy mekkora a probléma.

Ő onkológusként azt mondta, hogy ez annyira korai, hogy a teszt/sima szűrés alig mutatja ki, ezért nem is akartak a kiküldött levélbe semmit írni.

Egyébként jó doki, maximálisan bízom benne, bár nyilván baromira kellemetlen ez a helyzet és utálok nőgyógyászhoz járni, de most ez van és ha már gond van, akkor örülök, hogy legalább a lelkemre is igyekszik odafigyelni, nem csak eláraszt az orvosi szöveggel. Akárhányszor jártam eddig nála magánban, ott sem mondott soha semmi konkrétat, ami megijeszthet, inkább körülírta, már megszoktam. Őszintén szólva nem is vagyok kíváncsi pontos diagnózisra, mert csak túrnék neten és idegesíteném magamat. Jobb úgy, hogy elmondta, hogy minden rendben lesz és nagyon időben elkaptuk!

Fiatal vagyok, a húszas éveimben járok, néhány éven belül szeretnénk gyereket vállalni a párommal, inkább próbálok pozitívan előre nézni, hogy minden rendben legyen, nehogy a stressz rontson a helyzeten.

Jelenleg miután kipihentem magam elhatároztam, hogy most vakon megyek a doki utasításai után és nem izgatom ezzel magam. Majd minden alakul, ahogy alakul.

Számomra a legfontosabb most az, hogy "egyben maradjak" amíg készen nem leszünk a gyermek vállalásra és ez is rendben lemenjen. Ez a célom, ezért én most bármit képes lennék megtenni!!