Terhesség 13. hetében bekövetkezett burokrepedést és magzatvíz elfolyását követően összeforrhat a burok, és születhet egészséges baba?

Kedves aggódó érdeklődők! A tegnapi genetikai ultrahang vizsgálat sajnos azt erősítette meg, amit az orvosom a kezdetektől mondott. A felszakadt burok a mai napig nem tapadt le teljesen, így a magzatvíz a termelődés ütemében el is szivárgott. A pici már felvette a kényszertartást, szegény már nem tudja csukva tartani a kis száját, az állkapocs csont súlya miatt. (ugye a vízben minden könnyebb, az izmai erre a megterhelésre még nincsenek felkészülve) A magzatvíz feltöltést ugyan megcsinálnák, de értelme nem lenne, mert a víz 1-2 napon belül elfolyna. Persze lehetne naponta töltögetni, de az én esetemben ez már nem járható út. Az állandó méhgörcsök miatt szedett nagy dózisú magnézium teljesen kikészítette a szervezetem. Nyilván a két hónapja tartó szigorú fekvés is rátett egy lapáttal, de a fő probléma az állandó hasmenés, amit a magnézium okoz. A tápanyagok nem szívódnak fel rendesen, bármennyit eszem, fogyok, már -5 kg-nál tartok. Jelenleg már annyira gyenge vagyok, hogy attól is rosszul leszek, ha kocsiba kell ülnöm, hogy elvigyenek az orvoshoz. Ezt nem bírnám csinálni még 5 hónapig. Nevezzen bárki önzőnek, de feléledt az egészséges életösztönöm, és ez úgy látszik felülírja a szaporodás ösztönét. Különben azzal próbálom vígasztalni magam, hogy mindkét terhességem elsőre összejött, és csak 4 hónapot kell kihagyni, mielőtt újra próbálkoznánk.

A szombati ultrahang szerint 14 hetes és 5 napos, az utolsó menszesz szerint 17 hetes és 6 napos. Bárhogy is számoljuk, a terhesség befejezését már csak két kórházban vállalják el, mivel túlkoros, és szűkség lesz patológiai vizsgálatra, hogy kiderítsék, volt-e rendellenessége a picinek. Sajnos a Szent Imrében ilyet nem csinálnak. A MÁV kórházat ajánlották, szóval ha minden simán megy, holnap esetleg be is fekszem, és szerdán túl leszünk rajta. Remélem altatásban csinálják, mert akkor a pici is aludni fog. :-( Utána még 2-3 napot fektetnek, majd hazamehetek. A dokim szerint 2-3 menszesz múlva érdemes elmennem egy teljes kivizsgálásra, majd újra próbálkozhatunk. Mivel egy hónapon belül költözünk saját otthonba, talán a körülmények is jobban megfelelnek majd egy nyugodt, problémamentes babavárásnak. Reméljük harmadszorra szerencsénk lesz... Aki hisz az asztrológiában, annak érdekességként elmesélem, hogy kb.4 éve azt jósolta nekem egy szaki, hogy 1-2 gyereket fogok szülni, de nem szerencsével. Kezdem érteni, mire célzott...

Túl vagyunk rajta, bár mondhatom, életem legszörnyűbb élménye vol. És nem a lelki aspektusa miatt. Szerencsére (morbid szó ebben a vonatkozásban) a pici már túl volt a nehezén, mire kikerült a való világba. Átlagosan 3 nap egy ilyen beavatkozás. Első este befektetnek, feltesznek a hüvelybe egy méhtágító tablettát, a méhbe pedig egy Foley-katéternek nevezett inkvizíciós kínzóeszközt. Erre másnap fél kilós súlyt erősítenek, ami reményeik szerint -mechanikus módon- egy két óra alatt kitágítja annyira a méhszájat, hogy kiesik. Eközben oxycotint adagolnak intravénásan, ami az összehúzódásokat beindítja. Ettől aztán a vetélés beindul, és a baba méretétől függően könnyebben-nehezebben kicsusszan. Ez általában délelőtt lezajlik, a műszeres méhürítéssel együtt, aztán másnap reggel mehet is haza az ember lánya. Mindkettő önmagában is fáj, de az oxytocin kibírható. A katéter azonban nem. Mivel szülési fájdalmat indukál, azzal a különbséggel, hogy nem szakaszos, hanem folyamatos fájdalmat. Persze egy, max. két órát el lehetne viselni, de 12-t semmiképp. Szóval négy adag fájdalomcsillapítót kaptam a bent töltött négy nap alatt, és még így is komoly megrázkódtatás volt. A szülésznő azzal jött, hogy a szülés ennél sokkal fájdalmasabb, és én ezt nem is vitatom. Tisztelem, és becsülöm aki már végig csinálta, és remélem egyszer én is végig fogom, de ez alkalommal nem ez történt. Értelmetlen, és felesleges szenvedés volt, aminek a végén nem vihettem haza jutalombabát, csak egy zárójelentést, némi jótanácsot, meg a maradandó rossz emlékeket. Szóval lehet, hogy a szülés ennél sokkal jobban fáj, de a hazainduló kismamák arca valahogy másnak tűnt, mint az enyém ma reggel. De most, hogy végre itthon vagyok, minden sokkal jobb. 3-4 hónap várakozás indokolt a következő próbálkozásig. Szóval júni magasságában újra nekifutunk. Remélem, a harmadik lesz a mi bűvös számunk. :-)

Köszönöm a jókívánságokat. Talán kicsit furcsán hangzik, de lelkileg kevésbé viselt meg az eset, mint fizikailag. Amíg van remény, én hiszek benne, hogy 2-3 gyerekünk lesz, és én minden babában, ami megfogan, már előre azt a megszületőt szeretem. Ha nem születik meg, akkor az elvetélt baba csak egy test, amely nem volt alkalmas a babánk világra jöveteléhez. Csalódott vagyok persze, de a szeretetem tárgyát nem vesztetem el, csak tovább kell rá várnom, hogy találkozhassunk a kinti világban is. A babánk meg fog születni, csak várnia kell picit a következő lehetőségre. Ami remélem, 4-5 hónap múlva eljön. Akit érdekel, nézzen föl akkortájt, mert szivesen megírom, ha összejött. Aztán lehet megint izgulni, meg szurkolni. :-) Azért remélem a következő terhességem "unalmasabb" lesz annál, semhogy érdemes legyen nyomon követni.