A barátom bejöhet-e velem a nőgyógyászati vizsgálatra?

Én 21 évesen voltam életemben először a nőgyógyásznál, szintén fogamzásgátlót íratni. Én is borzasztóan féltem előtte :). Nekem sajnos akkor épp nem volt ott a barátom, pedig bevittem volna. Persze a doki nem engedett el rákszűrés és általános vizsgálat nélkül, de sikeresen túléltem.

Ha szeretnéd, hogy bemenjen veled, szerintem vidd be, de kérdezd meg a dokit kedvesen, hogy benn maradhat-e a barátod, mert nagyon félős vagy. Ha normális, akkor engedni fogja. Én egyszer megkérdeztem erről egy nőgyógyászt, és azt mondta, nem lenne kifogása ellene.

Viszont, mikor másodszor voltam a nőgyógyásznál, már én döntöttem úgy, hogy inkább várjon rám kint a barátom, mert úgy gondoltam, talán kellemetlenebb lenne úgy, ha bent lenne, neki is, meg talán nekem is, ha úgy látna az asztalon feküdni :D. Ez inkább olyan női dolog, egy férfi nem biztos, hogy oda való. De ha neked úgy jobb lenne, akkor semmi gond vele.

Menj olyan orvoshoz, akiben megbízol, ha először mész, menj olyanhoz, akiről többen jókat mondanak, vagy esetleg anyukád / más ismerősöd oda jár. Akkor jó kezekben leszel, egy jó orvos kedvesen fog veled bánni akkoris, ha nagyon félsz.

Én azóta sem rajongok az ilyen vizsgálatért, de azóta is ugyanahoz az orvoshoz járok, mert nagyon rendes volt velem.

szia!

Minedenképp olyan orvoshoz menj,akiröl jót hallottál,vagy az ismeröseid mondták hogy rendes.én az SZTK ban már annyi bunkóval találkoztam hogy nem igaz,volt hogy a személyimet is visszakértem,és inkabb nem vizsgaltattam meg magam.

Szia!

Én a terhességem elején voltam életemben először nőgyógyásznál. Éppen azért nem voltam korábban, mert borzalmasan féltem a vizsgálattól és mindig csak halogattam a dolgot. Viszont amikor a kisfiammal terhes lettem, már nem úszhattam meg a dokit. Hála Istennek úgy alakult a helyzet, hogy egy nagyon kedves és szeretetreméltó orvossal találkoztam, és minden félelmem elmúlt. Azóta már egy gyönyürű kisfiú anyukája vagyok, és ha valami miatt kellene bármikor elmennék vizsgálatra. Persze, nem mondom, hogy az ember kedvenc szabadidős programjához tartozik a dokihoz járás :-), de ha már egyszer túlesel rajta, meglátod, egyáltalán nem vészes. Legközelebb már csak olyan lesz, mintha csak a háziorvoshoz mennél.

Én azt javaslom, hogy kérdezgesd meg azokat az ismerőseidet, akikben megbízol, hogy tudnak-e neked egy gyengéd, kedves, szimpatikus nőgyógyászt ajánlani. Ez fontos, mert hiába tagadjuk, vannak azért érzéketlenebb egyének is. Ha ajánlottak egy ilyet, akkor próbáld meg, hogy odamész a rendelésre és "megnézed magadnak", hogy személy szerint neked szimpatikus-e. Aztán döntsd el. (Nekem is egy barátnőm ajánlotta a dokit, akit egyébként én is nagyon megkedveltem.)

Ha félsz egy kicsit, akkor kérdezd meg, hogy beviheted-e a barátodat. Szerintem egy rendesebb dokival meg lehet beszélni. Nálam is volt egyszer olyan, hogy nem egyedül voltam, csak egy paravánt tettek a vizsgálóasztal elé. Viszont én mégis mondok neked valamit: gondold át, de én inkább mégis egyedül mennék. Ez kicsit olyan női dolog. Vannak az életben olyan dolgok, amiken jobb egyedül túllenni. Hidd el, 2-3 perc az egész! Én például nem szerettem volna, ha a férjem is bent van, inkább kint várt meg a váróteremben. De te látod. Ne félj, nem lesz semmi fájdalmas dolog és ha kijössz, majd büszke leszel magadra, hogy igazán semmiség volt a vizsgálat.

Olvastam a kommentet, amit írtál. Na így voltam én is annak idején!

Az első doki, akinél jártam, először nem igazán hallgatott rám amikor tiltakoztam a vizsgálat ellen, de elég határozottan tudattam vele, hogy nem akarom a vizsgálatot. Igaz, kissé összevitatkoztam vele, de a mai napig sem bánom. Nem kötelező neked alávetni magad még most a vizsgálatnak. Ha nem tetszik a dolog, hagyd ott a dokit és keress egy másikat.

A második doki, akinél voltam, rögtön megértette, hogy miért nem akarom még, hogy megvizsgáljon. Tudomásul vette és nem is zargatott ezzel. Csak egy jóval későbbi alkalommal vizsgált meg, hónapokkal később, amikor már fel voltam rá készülve lelkileg.

Ezt azért írom, hogy nyugodj meg, vannak teljesen megértő, normális dokik, akiknek a te lelkivilágod is fontos. Amíg egy olyat nem találsz, akiben egy beszélgetés után megbízol, nyugodtan keresgélj! Szerintem semmi ciki nincs abban, ha szólsz neki, hogy most még nem szeretnéd, hogy megvizsgáljon, vagy kéred, hogy majd egy későbbi alkalommal kerüljön rá sor. ha megérti, találtál egy jó embert!