Mennyi az esély arra, hogy újra teherbe esek majd 2-3 év múlva? Mitől függ?

Úgy érzem az írásod alapján, hogy dilemmázol a kicsi sorsán...

Anélkül, hogy befolyásolni szeretnélek, elmondom, hogy az ideális anyagi helyzet leginkább soha nem érkezik el... Mindig van, lesz mire várni. Hiszek abban, hogy a babák tudják, mikor érkezik el az ideje a leszületésnek anyuhoz és apuhoz...

Nos, mi ettől lehetetlenebb helyzetben vállaltuk Őt- mert jönni szeretett volna...

Nem bántam meg, a nehézségek ellenére sem, és ma már el sem tudom hinni, hogy ezt a drágaságot, ezt az arcocskát én akár meg is ölhettem volna- hisz ezen is gondolkoztam anno, meg az örökbeadáson is, ami az után került szóba, hogy megnéztem egykét abortuszról szóló filmet a youtube-on.

Nem volt szívem elevenen széttépetni őt.

Nem ítélet, amit írtam, minden Édesanyának (mert hát a fogantatástól azok vagyunk) önmagának kell meghozni a döntést, akármi legyen is az, kívánok megfontolt, szeretetteli döntést Nektek!

Figyelj csak 23 éves vagy, van párod aki melletted áll és ő is akarná a babát? Munkád is van ami azt jelenti egy ideig tudsz dolgozni. Azon ne rágódj,ohgy mi lesz GYED után. Ha együtt tudnátok vállalni nincs semmi akadálya én nem sokat dilemmáznék. Az igaz,hogy fiatal vagy és egy abortusz után még lehetne gyereked.( Nem csúszik be a további életedben semmi baj, betegség, de erre nem fog neked a doki 100 %-os garanciát vállalni, és ha bekövetezik nem mehetsz hozzá vissza reklamálni, ohgy de nekem nem ezt mondta) Tudnál úgy élni, ohgy nem volt lényegi akadálya még is megölted a gyereked?

Én is dilemmáztam és nem bántam meg,hogy megszületett.

Azt gondold végig mit akarsz az élettől: gyereket családot szeretetben. Vagy pénzt- pénz boldogság nélkül.

A párod válópere ne aggasszon.

Beszéltetek a pároddal arról mi lenne ha nem tartanátok meg? Neked kell eldönteni, neked kell kihordani, megszülni, otthon lenni vele. Jól gondold meg. Ha nem érzed magadat ebben teljesnek, lépd azt amit a szíved diktál. A rizikó mindenben benne van. Van ismerősöm aki elvetette a babát, aztán 3 hónap múlva ismét terhes lett ugyanattól, s most megtartották! ő pedig már 26 éves.

Ha elveteted, annak vannak lelki nehézségei is, amit esetleg egyedül nem fogsz tudni megoldani.

Ha megtartod, lehet csak "nyügnek" fogod érezni. Ám az is lehet hogy te leszel a világ legboldogabb anyukája.

írd meg légyszi hogy mi a végső döntésed!

Azért, hogy

1) Mit szóla világ, a párod családja, a Te családod, mert egy papíron (még) nős embertől vállalsz gyereket

2) Mert nem fényes, csilivili módon, ahogy elképzelted, megálmodtad kezdődik a terhességed - megölnéd??

Oké, Te tudod, persze...

Senki nem neveli fel helyetted. Nade nem is kell, hisz fel tudod! HIGGY magadban! Gondold át kérlek, mi a valódi félelmed oka, tárgya, hisz minden de minden lehetőségetek adott a babához, amiket felsoroltál nekem ál-indoknak tűnik kivétel nélkül...

Biztos soha de soha nem lehetsz abban, hogy zökkenőmentes életetek lesz a kicsivel, bárkivel,a legjobb pozícióban dolgozó, legklasszabb anyagi hátterű, egészségtől kicsattanó embernek is dobhat olyat az élet, hogy nehézségei lesznek...

Egyszóval csak azért, mert "én nem így képzeltem" -nem ölném meg a gyerekemet, (meg semmiért sem)főleg, ha a párom is szeretettel fogadná őt.

Az anyagiak valóban okot adnak (tőled nehezebb sorsokra gondolok most) arra, hogy meggondoljuk a baba vállalását- de az sem egy élő-lélegző-fájdalmat érző aprócska ember kínhalálát kellene, hogy jelentse...

Elvégre azért nem lakolhat egy kiszolgáltatott kis lény, mert a szülei nem gondolkoztak előre...

Én sosem tudtam mit kezdeni az emberi önzés és kegyetlenség ilyesféle szintjével.

A véleményemmel nem szerettem volna bántani, minősíteni senkit, akit ez nem érint.

Mi is köszönjük, hogy megfontolod a válaszainkat! :) Kérlek- többünk nevében, azt hiszem- tudasd, miként döntöttél.

Drukk, hogy bárhogyan is lesz, soha-soha ne bánd meg!

Szeretettel:)