Hogyan lehetnék bátrabb a nőgyógyásznál? Hogyan tudnék annyira megnyugodni, hogy legalább összefüggően tudjak beszélni?

Ma megyek nőgyógyászhoz. Sajnos rettenetesen félek az orvosoktól, de a nőgyógyászoktól különösképpen. Így akármikor megyek, alig tudom elmondani a problémámat, olyan leszek mint egy kuka. Alig merek megszólalni, csak azon jár az agyam, hogy ne ájuljak el megint. Általában jön velem a barátom, és ő mondja el, hogy mi a gondom, mert ha nekem meg kell szólalnom, még sokszor dadogok is. Ma azonban egyedül kell mennem, ráadásul új orvoshoz megyek. Ez az egész félelem szerintem egy gyerekkori balesetemmel van összefüggésben, amiben megsérült a hüvelyem, a gátizmom, és a végbelem. Na már most erről a balesetről még csak a barátomnak meséltem, senki másnak (persze a családom tud róla, de soha nem beszéltünk arról, hogy mit mondtak az orvosok, később okozhat-e gondot), mert annyira szégyellem az egészet, illetve olyan emlékeket idéz fel, amik miatt a legtöbbször sírás fog el. Tudom, hogy hülye vagyok, hogy így viselkedek, és azzal is tisztában vagyok, hogy felnőtt fejjel fel kellene tudnom fogni, hogy az én érdekem, hogy elmondjam a panaszom az orvosnak, de amikor ott ülök egy-egy nőgyógyásszal szemben, mindig csak arra tudok gondolni, hogy gyerekként hogyan "bántottak", amikor megvizsgáltak, illetve műtétre készítettek elő, és ezek az emlékképek teljesen megbénítanak. Mit tegyek? Hogyan tudnék túllépni ezen az egészen? Ez a nőgyógyász állítólag nagyon alapos, és mindenre kiterjedő "faggatást" tart vizsgálat előtt (éppen ezért is megyek hozzá), így még jobban félek. Nem tudom, hogy mit tegyek. Már arra is gondoltam, hogy visszamondom az időpontot, de akkor legközelebb csak két hét múlva tudok menni, és addigra még nagyobb lesz a mostani problémám. Aki hasonló cipőben járt/jár, az mivel nyugtatja meg magát? (Kérem, hogy bántó válaszokat ne mondjatok. Azt hallottam már eleget, hogy ez az egész hozzátartozik ahhoz, hogy felnőtt nő vagyok, és hogy aki elég érett ahhoz, hogy szeretkezzen, az legyen elég érett ahhoz is, hogy nőgyógyászhoz menjen. Csak tudom, ha barátommal vagyok, akkor sennki nem bánthat, viszont ha nőgyógyásznál vagyok, csak az tud eszembe jutni, hogy gyerekkoromban lefogtak, és ott lent piszkáltak, amiről korábban azt mondták a szüleim, hogy nem szabad mutogatni.)